"Kis virág a sivatagban" - Soltis Lajos Színház 2019.

2020-ban 40 éves lesz a celldömölki Soltis Lajos Színház. A nyitott közösségként működő vas megyei társulat nagy összhangban és erős elhivatottsággal dolgozott 2019-ben is. Évértékelő kérdéseinkre a színház 6 tagja válaszolt.

- A Soltis Lajos Színházban annyi mindent csináltok a különféle korosztálynak szóló előadásoktól a stúdión át a fesztivál- és táborszervezésig, vagy éppen a turnékig - nehéz is lesz egy interjúban mindent méltó módon szóba ejteni. Hogyan tudjátok ezt a sok tevékenységet összehangolni?

Nagy Gábor: Eleinte nagyon nehéz volt. Aztán kialakult egyfajta rend. Kialakult - átalakult, bővült, minőségileg változott (mert például különféle képzettségeket szereztek a kollégák) - egy szervezet, amelyben mindenki tudja mi a feladata. Így sem könnyű! Kevesen vagyunk, dupla műszakot teljesítünk.

Nagy Zsuzsi: Látszólag sokan vagyunk, népes a társulat, a napi munkát mégis kevés ember végzi. Sok teher hárul az állandó munkatársakra, kiknek többsége a művészeti munkából is derekasan kiveszi a részét. Mindig reménykedünk, hogy ez a helyzet majd javul, de valahogy a több támogatással mindig több munka is jön, egy plusz ember foglalkoztatásának költségeit kitermelni pedig nagyon nehéz. Szóval marad a rengeteg munka, kevés emberrel. Szerencsére nagy az összhang és az elhivatottság. Mindenki bátran, teljes bedobással ugrik fejest egy-egy feladat megoldásába.

2019 képekben

- Generációk nőttek fel már a Soltis Színház égisze alatt, és most is tele vagytok fiatalokkal. Mi az, ami ide vonzza és itt tartja az embereket? Hogyan lehet egyáltalán egy kisvárosban ilyen aktív kulturális életet élni, teremteni?

Nagy Gábor: Így alakult. Egyik ember hozta/hozza a másikat. Sok évvel ezelőtt volt olyan nehéz pár hónap is, amikor két felnőtt kolléga és egy hét fős színistúdiós osztály volt a színház. Jelenleg mintegy 50 stúdiósunk van, körülbelül ennyi a felnőtt társulati tagok száma is. S akkor még van az egyesületi tagság azon része, akik nem tagjai a társulatnak.

Azok a fiatalok, akiknél "jelentkezik" a közösség hiánya, vagy felismerik, hogy a közelükben működik egy közösség, talán inkább jönnek közénk. Aztán már nem is mennek el.

Nagy Zsuzsi: Jó közösségeknek – egyáltalán közösségeknek - híján vagyunk a környezetünkben. Az, hogy nálunk működik, az biztosan nagy erővel bír és vonzó a fiataloknak. Mindenki számára nyitva vagyunk, innen csak önszántukból mentek el emberek, kirúgva soha senki sem volt. Egészséges, szeretetteli közösség vagyunk, akik a szakmán keresztül gondolkoznak emberi értékekről, motivációkról, az életről…. Kis virág a sivatagban. Lehet, ha megfejtjük a titkot, akkor elillan, úgyhogy csak óvatosan.

Pesti Arnold: Nyitott közösség vagyunk mindenféle szempontból. A közösségben való gondolkodás és létezés fontosságát próbáljuk a fiataljainkba plántálni. Soltis Lajos és Nagy Gábor közösségformáló tevékenysége biztos alapot nyújt minden korosztály számára. Lajos szavai és gondolatai számomra a mai napig érvényesek: "Nem bírálni jöttem, csak dohogni és jóra s szépre tanítani, s higgyétek el, hogy ezt csak szép szóval oktatva, játszani is engedve szeretném tenni.”

Piller Ádám László: Aki hozzánk szeretne tartozni az valószínűleg nem normális, és ezt a legnagyobb szeretettel és csodálattal mondom. Aki képes vállalni azt, hogy vasárnap reggel 8-kor elinduljon, a 10 órakor kezdődő próbára, majd délután hulla fáradtan, mégis kicsattanó örömmel haza indul, egy laza másfél órás vonatúttal, az kérem nem normális. Na, hát itt ilyenforma emberek vannak…. „Kulturális elmebetegek” gyűjtőhelye vagyunk. (nevet)

- Mi okozta a legnagyobb nehézséget vagy kihívást 2019-ben, és mi volt az, amit a legnagyobb sikerként könyvelhettek el?

Nagy Gábor: Csak a szokásos gondjaink voltak. Meglepően kevés problémánk volt. Tótferi díszlet nem fért be a MU színháztermének ajtaján, a Cinóber-díszlet még nagyobb lett (ám az, legalább ízekre szedhető). 6-7 óra az építés. A színház környékén kialakított elegáns - mert erősen térkövezett - tér végett elvitték mellőlünk a 4-5 szemetes konténert, s eltűnt a szeméttelep. Vele a bűz, s a legyek.

Mielőtt meghaltál (r.: Nagy Péter István) Fotó: Büki László

Nagy Zsuzsi: (nevet) Szakmai téren szerintem nagyon nagyot ment a Mielőtt meghaltál c. ifjúsági előadásunk (r.: Nagy Péter István). A játszókból megalakult a színház ifjúsági tagozata, akik igazi csapatként működnek. A Cinóber hadművelet (r.: Nagy Péter István) színrevitelét én kívülről követtem végig. Döbbenetes élmény volt nézni, ahogy alakul a vízió és aztán előadásról előadásra érik.

Pesti Arnold: Az előadásaink összehangolása és egyeztetése hatalmas kihívás elé állított bennünket. A bővülő repertoár egyben tartása és az előadások forgalmazása szintén komoly feladat volt 2019-ben. Legnagyobb sikernek a végzős stúdiós osztályunk egyben maradását, a színes repertoárunk fenntartását és színházunk környékének felújítását tartom.

Piller Ádám László: Mint a többi, ez az évad is tartogatott jó néhány meglepetést számunkra.

A teljesség igénye nélkül csak egy-két dolgot szeretnék megemlíteni: Volt olyan próbaidőszakunk, amely komoly szervezési feladatokat igényelt, mivel a játszók többsége nem a színház állományához tartozik. Ebből következett egy eléggé megcincált, hosszú próbanapokat magába foglaló, viszonylag rövidnek mondható próbaidőszak. Persze volt itt még előadás előtt lesérülés, próbáról - próbára rohanás, előadás utáni bontás és építés, na meg egyszer-kétszer láttunk szövegkönyveket repülni a szélrózsa minden irányába.

Tóth Ákos: Talán ez a két dolog üti egymást: Folyamatosak a nehézségek, fogja az ember magát, megoldja, és elkönyveljük sikerként. Én csináltam az éves statisztikát, itt akár most fel is sorolhatom ezeket. Nem teszem. Kiemelni én is A Cinóber hadműveletet tudnám, amit első sorban külső helyszínen kellett elkészítenünk, viszonylag idegen környezetben. A próbaidőszak azon részei is nehezek voltak, amelyek itthon zajlottak.

Azonban a többi kérdésre érkező válaszok is valahogy főleg a nehézségekről szólnak. Én ezt úgy látom, mint egyfajta tudatosítási kényszer magunk felé, hogy mi minden vár még ránk. Ez nem jelenti azt, hogy félünk belevágni. Úgy gondolom, hogy valahogy ez a felelősségteljes és némi izgalommal teli felkészülés egy formája.

Legyen hát pár szó most a sikereinkről! Két fesztivál fődíját is elnyertük. Az idei KASZT-ét és az ODF fődíját megosztva. Számos egyéb díj mellett. Az ODF-en fődíjat szerző Mielőtt meghaltál meghívást kapott aztán a Feszt-Fest-re és a (30. évét ünneplő) ODE 30 gálára. Szokásosan megtartottuk a két erdélyi turnénkat, valamint idén is kiutaztunk határon túli testvéreinkhez, az ottani táborunk megtartására több mint 100 gyermeket képezni. Ismét két új drámatanár végzett a társulati tagjaink közül, akikre szükség is van, hiszen ugye közel ötven stúdiós diákunk van. Van még, amire most ki se térek. Mindez persze 2020-ban is célunk. Nem is lehet másképp. Ezek pedig egy cipőben járnak a nehézségekkel. Van, akit elriaszt?

Erdélyi turné A legkisebb boszorkány c. előadásból

- A Soltis fesztivál kétségkívül az ország egyik leghangulatosabb színházi találkozója. Mintha pár napra mindenki kipróbálhatná, milyen is lenne Soltis-tagnak lenni. Ugyanez elmondható a táborotokról is. Milyen terveitek vannak a jövőre nézvést, van még hová fejlődni ezekkel a rendezvényekkel?

Nagy Gábor: Igen, van! Ha belegondolok, a gyerektábor úgy nőtt ki, a Soltis-táborból. A kétévenkénti SLOSzT-ból mára évenkénti rendezvény lett. Egyelőre maradunk ezen rendezvényeink mellett. Természetesen vannak ötleteink.

Hangulatkép a 10. Soltis Lajos Országos Színházi Találkozóról

Nagy Zsuzsi: A SLOSzT évről évre fejlődik. A tavalyiról, a tizedikről elmondható, hogy amatőr fesztiválból tisztán alternatív fesztivállá nőtte ki magát. Mindig tervünk, hogy lehessenek workshopok a fesztiválon, ahol a társulatok tréning közben is találkozhatnának, ez eddig – pénz hiányában nem jött össze, a kilátások nem túl derűsek e tekintetben. Ezt úgy próbáljuk pótolni, hogy vendégeket hívunk előadásainkba, olyan művészeket, akikkel szívesen dolgoznánk együtt és egyeztethetőek. A tábori oktatók tekintetében is ezzel operálunk. Ez lehetőséget teremt arra, hogy új módszereket ismerjünk meg, kísérletezzünk, amiből aztán nem egyszer hosszabb távú együttműködés kezdődik.

Tóth Ákos: Hogyne! A SLOSzT, de főleg a táboraink híre - szinte már megmagyarázhatatlan módon - egyre csak terjed. A gyerektábor nem csak egy kósza ötletből valósult meg, valóban kinőtte magát az eredeti Soltis-táborból, hiszen a résztvevők száma tarthatatlan volt egyszerre. Az ember azt gondolná, hogy így szellősebbé vált a hely, ám mind a két hét telt házzal zajlott. A SLOSzT is hasonló jelenségek tárháza; míg kétévente elég volt megszervezni, mára már minden évben lezajlik, és egyre több látogató érkezik rá.

A legmotiválóbbnak én az évről-évre visszatérő résztvevőket érzem, akik élő példaként erősítik meg a munkánkat.

Mindegyik rendezvényünk tehát egyre inkább fokozott figyelmet, elhivatottságot és szakértelmet igényel.

10. SLOSZT Gömbölyű – Ilyen volt a 10. SLOSzT

- A tavalyi interjúban szóba került, hogy további befogadóhelyeket kerestek a produkcióknak, mert lenne energia többet játszani belőlük. Sikerrel jártatok?

Nagy Gábor: Részben. Ám a befogadóhelyeket lefizető haknisták 2019-ben is leköröztek bennünket.

Nagy Zsuzsi: Nem jártunk sikerrel, talán azért mert a tervekhez képest fordult a szélirány. Többet játszottunk itthon, ami nagy öröm, így nem nagyon fértek bele a tájolások. A Mu Színház állandó partnerünk és befogadónk, nagyon hálásak vagyunk nekik ezért! Ezen kívül Pesten nem igazán van alkalmas tér, vagy nagyon telítettek. Plusz az előadásaink is meglehetősen térspecifikusak. A legideálisabb helyszín számukra a mi színházunk Celldömölkön. Sikerrel buzdítjuk arra a nézőinket, hogy itt tekintsék meg az előadásainkat. Pár évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, mára vidékről, Budapestről jönnek hozzánk előadásokat nézni. Eddig a kritikusokat, a szakmát hiába vártuk, az utóbbi évben viszont nemcsak premierekre, hanem hirdetett előadásokra is szép számmal érkeznek.

A Cinóber hadművelet (r.: Nagy Péter István) Fotó: Büki László

- Milyen új előadásokkal készültök 2020-ban?

Nagy Zsuzsi: 2020-ban 40 évesek leszünk. Rengeteg programmal készülünk, lesz Soltis Lajos Emlékkonferencia, könyv fog megjelenni, ami bemutatja az elmúlt 40 évet, folytatjuk a dokufilmünket, ünnepelni fogunk.

Már elkezdtük a Három nővért Sardar Tagirovsky-val, február 15-én mutatjuk be. Sardarral először dolgozunk, az elmúlt egy hét nagyon intenzív volt, eufórikus. Szerintem megvan a közös platform, de a válságok elkerülhetetlenek egy próbafolyamatban, kíváncsian várom, hogyan ugorja meg a csapat majd a hullámvölgyeket és aztán mi sül ki ebből az egészből.

Boznánszky Anna: Az első mese, amit 2020-ban bemutatunk a Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi lesz Nagy Zsuzsi rendezésében. Persze én mindenhez nagyon szentimentálisan állok hozzá, de most tényleg olyan, mintha minden összeérne. Pont a jubileumi évünkben készül el az a mese, amely mintha sűríteni tudná a „Soltis-univerzumot”.

Nagy Zsuzsi: Vagy nem… Meglátjuk még hogy fordulnak addig a csillagok, márciusra tervezzük a bemutatót.

Még az évadban bemutatunk egy mesét Bora Levente rendezésében, Levi a szerző is. A mese bábos technikát alkalmaz majd és színházi nevelési előadásként is működik majd, ennek megszerkesztésében Manyasz Era lesz segítségünkre. Markó Róbert is elígérkezett hozzánk egy mese színrevitelére, ez már a következő évad bemutatója lesz.

Pesti Arnold: Egy ifjúsági darabot szeretnénk színpadra állítani a fiataljainkkal. A nyár végén Fábián Petyával és Benkó Bencével egy helytörténeti előadást tervezünk bemutatni. A Jancsi bajban van című mesemonológot pedig Piller Ádámmal szeretnénk tető alá hozni.

- Milyen a viszonyotok a várossal, és mit jelent a Soltis Színház a celldömölki, illetve a környező települések kulturális életében?

Nagy Gábor: Kitűnő a viszony! A lakossággal is - bár azt gondolom, máig vannak olyan Polgártársak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy Cellnek színháza van – telt házasak a felnőtt előadásaink is. Nagyon jó a városvezetéssel is. A támogatásért előadásokat, műsorokat, műsorszámokat biztosítunk a városi rendezvényeken.

Pesti Arnold: Azt gondolom, hogy a celldömölki járás kulturális életének meghatározó szereplői vagyunk. Közművelődési tevékenységet is ellátunk, a térség és a megye kulturális életének alakításában és gazdagításában tevékenyen részt vállalunk. Sok segítséget és támogatást kapunk a várostól és a városban élő emberektől! Jó itt élni és alkotni!

Előszilveszteri Jancsi és Juliska „színész-simogatóval”

Piller Ádám László: A város lakosságának komoly százaléka folyamatos figyelemmel követi a színház életét, van olyan is, aki nem rendszeres vendégünk, de mégis fontosnak érzi azt, hogy tudjon rólunk, kövessen minket. Ugyancsak elmondható ez a környező településekről. Számítanak ránk, az előadásainkra, bizalommal jönnek hozzánk és hívnak minket különböző rendezvényekre, eseményekre.

- Ha egy jótündér teljesítené egy kívánságodat, mit kérnél a színjátékos szféra számára 2020-ra?

Pesti Arnold: Több támogatást, több találkozást, sok beszélgetést és sok vitát a szavak legnemesebb értelmében!

Nagy Zsuzsi: Műhelyfesztivált!!! Közös workshopokkal, tréningekkel. Anno az ominózus ’97-es Bagi műhelyfesztiválon a Sitkei Színkör egy ilyen fesztiválon találkozott Soltis Lajossal. Amatőr csapatokhoz profi rendezőket rendeltek, együtt dolgoztak, tanultak, kísérleteztek pár napon keresztül. Szerintem ez működne most is.

Tóth Ákos: Összefogást és öntudatot talán. Ellenségképek világában élünk, ahol önkéntelen mechanizmus az önzés arra a pár évre, ami még hátra van magunkból, és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a munkánkat viszont nem felejtik majd el. Legalábbis az előttünk levőkét nem tették.

Ne csak olvassuk a lábnyomukat (és hivatkozzunk a meg nem tett útra) hanem tapossuk tovább az ösvényt!

Boznánszky Anna: Több közös mókát.