top of page
  • Szerző képeRegős János

AITA/IATA Nemzetközi Amatőrszínházi Fesztivál


Az AITA/IATA Nemzetközi Amatőr-színházi Fesztivál 2023. június 19-25 között Debrecenben került idén megszervezésre, mely a 10. Színházi Olimpia részeként a Magyar Szín-Játékos Szövetség, Debrecen Város Önkormányzata, a Csokonai Nemzeti Színház, a Debreceni Egyetem, valamint a Debreceni Egyetemi Színház (DESzínház) szervezésében és támogatásával valósult meg.





Az időtlenség színháza



Számomra a fesztivál legemlékezetesebb előadása volt. Már a videójukat nézve is éreztem, hogy a hatvan valahány nevezőből a Nulladik óra című előadás biztosan ott kell hogy legyen a fesztiválra meghívandó 12 előadás között. Aztán amikor élőben is láthattam a Vilnius University Drama Theatre előadását, magával ragadott a színházi gondolataik tisztasága, a színjátszók végtelenül érzékeny jelenléte és a tárgyak, kellékek, fények gondos megválogatása. A három fekete ruhás párka, akár a görög drámák kórusa fűzi össze, áramoltatja, központozza és reflektálja ennek a kivételes tónusú előadásnak az egyes epizódjait.

Szinte valamennyi jelenet a frontról való hazatérés motívumára épül: hazatérés a pokolból, a halál torkából, találkozás azokkal, akik reánk várnak vagy szeretnénk, ha várnának bennünket. És azok a felejthetetlen gesztusok! Ahogy az asszony fényesíti, rakosgatja az asztalra az edényeket, a virágot. Ahogy lépeget ingó-derékkal öregesen tüsténkedve a fia körül. Vagy a katona-csizma metamorfózisa! Ahogy két kéz egymáshoz ér, ahogy a katonakabát az asztalra kerül, s mellé fekszik a lány, mint valami halott mellé. Felejthetetlen jelenetek, szavakkal visszaadhatatlanok. Ez a csoport tud valami nagyon fontosat a színházról: hogyan lehet néhány percbe, egy-két replikába, tárgyba sűrítve drámává fogalmazni a hétköznapi eseményeket. Pátosz nélkül beszélni arról, ami felemelő és higgadtan, arról, ami kibírhatatlan. Az összeomló otthonokról, a post-war traumáról, a soha-haza-nem- találásról. Ahogy az átélt borzalmak reánk hullanak, mint a sírgödörbe leeresztett koporsóra a föld. Utoljára Tadeusz Kantor előadásaiban és Tarkovszkij filmjeiben találkoztam ezzel a fajta dramaturgiával és személyességgel. Apropó film szerűség: többnyire fenntartásaim vannak a horizontra vetített videókkal. Itt – mivel alapvetően képekben fogalmazva bontakozott ki az előadás – ezek a bejátszások szerves részei lettek az előadásnak. Pedig lassan araszolunk képről képre, de van ebben valami ünnepélyes és szertartás-szerű. És egy pillanatra sem unalmas, sőt, a lassúság segít bennünket abban, hogy teljes figyelmünkkel és ugyanolyan odaadással koncentrálhassunk az előadásra, ahogy ezt a színészek teszik. Gratulálok a vilniusi csapatnak és rendezőjüknek, Felicija Feiferėnek. Remélem, hogy sokan láthatják még ezt a szívbe markoló előadást. *** Az, hogy a fesztivál tizenöt színházi előadásából tizennégyet meg tudtam nézni és hogy részt tudtam venni valamennyi délelőtti szakmai beszélgetésen, egy dologra bizonyságul szolgál: arra, hogy mi kis három fős csapatunk – Szandi [Mihály Alexandra], Lakó Zsiga meg én – kiegészülve a debreceni diákokkal és segítőkkel, jól dolgozott.

Ment minden zökkenő mentesen, pedig igen bonyolult volt és nagy odafigyelést igényelt a fesztivál logisztikája. Csak néhány adat ehhez: három busztársaság szállította a csapatokat a budapesti és a bécsi reptérről Debrecenbe és vissza, velünk volt még az amatőr színjátszás örök szerelmese, Kemény Endre, alias Bandi, aki háromszor járta meg Ford Tranzitjával ezt az utat az éjszaka kellős közepén. Ő akkor ajánlotta fel segítségét, amikor a Paál István megemlékezésre szállított bennünket Szegedre még márciusban. Ja, és a reptéren sem kellett kóvályogniuk a vendégeinknek, mert az „AITA FESZTIVÁL DEBRECEN” táblával várta őket a reptéri transzportot intéző Szabó Ági. A csoportok tíz különböző szálláshelyen laktak, többnyire a Csokonai Fórumhoz közel eső panziókban, hotelekben.

Hogy mindenhová eltaláljanak, az egyetem stábja Vranyecz Artúr csokonais színész közreműködésével mosolyt fakasztó „street-guide” videókon mutatta be, hogy miként találnak el egy-egy helyszínre. Hogy a Barabás Étteremben mindenki méltó körülmények között és biztosan ebédelhessen- vacsorázhasson, Szandi, Nemeskéri Vera és György Kata több ezer ebédjegyet készített el kézi bélyegzőkkel. És mekkora logisztikai feladat volt a szombati AITA/IATA közgyűlés zökkenőmentes lebonyolítása az Egyetem dísztermében! A szervezet három hivatalos nyelvén [angol–francia–spanyol] kellett hatvan résztvevő számára szinkron tolmácsolni, technikailag biztosítani az online résztvevők bekapcsolódását, a szavazást. Az eddig felsoroltakban természetesen nincs benne az a két éves előkészítő munka, amit debreceni szervező csapatunkkal, benne a fesztiválnak otthont adó Csokonai Színház igazgatójával, Gemza Péterrel és az AITA delegáltjaival, Aled Rhys-Jones (Wales), AITA elnökkel, Sofia Wegelius (Finnország) és Stephen Tobias (Kanada) elnökségi tagokkal végeztünk az elmúlt két és fél évben, Anne Gilmour, AITA/IATA mindenes titkárának a segítségével. És akkor tömören az előadásokról, mert persze elvárható, hogy a lényegről is essék szó. Először is elfogultságot kell hogy bejelentsek, hiszen egyike voltam a válogató bizottságnak [Joint Committee]. Videón mind a hatvan valahányat láttam [jó, volt, amiből csak részleteket], és élőben látva a beválogatott tizenkettőt, sem bántam meg, hogy mellettük szavaztam. Ez nem a versengés fesztiválja volt, az AITA fesztiválokon nem osztanak díjakat, nincs zsűri, csak úgynevezett colloque-ok, szakmai beszélgetések mindegyik előadás után, másnap délelőtt.

Hálás köszönet a két nagyszerű moderátorunknak, Sanna Saarelának (Finnország) és Dr. Pinczés Istvánnak (Debrecen), akik alapos felkészültséggel fordultak kérdéseikkel a csoportok felé. Persze, azért van nekem egy magán sorrendem, ezt kívántam jelezni Az időtlenség színháza címen itt közzétett kis írással. De nem felejthetem a szlovákok rongyos balettjét, a Sri Lanka-i csoport vad és elszánt demonstratív színházát, a portugál Balugas rozoga furgonja körül tébláboló esendő embereket. A szívük dobbanását is éreztük, olyan tisztán és keresetlenül játszottak. A hollandok anarchista színházát nézve, azt éreztem, én is ilyen színházban szeretnék játszani, ilyen szabadon, ennyire gyermekien és önfeledten, a három francia úr beckettire hangolt Crash Zone-ja a színjátszók szerethetősége miatt tudott a közelembe kerülni, bár franciául igazán csak nagyon hézagosan értek. Nem a fő programban volt, de tarolt Cristian Izzo és Giuseppe Borrelli commedia dell’arte előadása az Ady Gimnázium színháztermében és ugyanitt a gimi drámás osztályainak műsora. Talán kicsit távolinak és szokatlannak tűnt a szingapúri társulat előadása, ami a pekingi opera egyfajta dialektusa lehetett – nem tudom, talán az akrobatikus elemek hiányoztak nekem, mindenesetre egy kedves ismerőssel lettem gazdagabb, Chua Soo Pong úrral, a darab szerzőjével, aki a fesztivál egyik leglelkesebb nézője/résztvevője volt. Mindenütt felbukkant, ahol valami történt, mindenkihez volt egy kedves szava, vagy kérdése.

A japán Bungezia előadását a hősies beugrás tette emlékezetessé. Csehov Leánykérésében az apa nem kis szerepét, példánnyal a kezében, a megbetegedett Funamoto úr helyett, Koizumi rendező úr fia, az előadás technikusa játszotta el példánnyal a kezében.



Debrecen, 2023. június 19-25.


Regős János

Comments


Programajánló

LEGFRISSEBB CIKKEINK
ROVATOK

Játékos folyóirat

Folyamatosan archiváljuk a Játékos régi lapszámait, olvass bele, mi volt a téma 20 évvel ezelőtt!

bottom of page