"Minden egyes darabkája mi magunk vagyunk" - Soltis Színház 2018.

A rendkívül intenzív 2018-as év 8 bemutatót, több mint 150 előadást és 20 ezer nézőt hozott a celldömölki Soltis Lajos Színháznak. Erős közösséghez méltóan ebben az interjúban is nagy feladatra vállalkoztak: a társulat 9 tagja nyilatkozott a tavalyi év tapasztalatairól és az idei tervekről.

- A korábbi tervekhez képest hogy sikerült számotokra a társulat 2018-as éve?

Nagy Zsuzsi: A diákok bevonására nagy hangsúlyt fektettünk az évben. 4 mesebemutatót tartottunk, előadásaink több ezer gyerekhez eljutottak. Bemutattuk a Mielőtt meghaltál című ifjúsági előadást és a Vaknyugathoz létrejött egy háromlépcsős színházi nevelési program. Jelenleg 20 középiskolás tanul nálunk, a gyerekstúdiónk 3 osztállyal működik. Társulatunk 9 fiatallal bővült, akik repertoárra kerülő előadásban vállaltak szerepet.

Egyre több ember alakítja úgy az életét körülöttünk, hogy beleférjen a Soltis Színház. Itt dolgozik, itt játszik, itt tanul, itt segít, vagy csak jól érzi magát velünk. Sok új emberrel bővült a csapatunk 2018-ban.

Kialakult egy erős közönségbázisunk Celldömölkön, ahol 2018-ban 62 saját és 10 fogadott előadást tartottunk, több mint 6000 nézőnek. Budapesten telt házzal futnak az előadásaink, igény lenne rá, hogy többet játsszunk.

Meg vagyunk elégedve a 2018-as eredményeinkkel, sokat dolgoztunk érte: játszottunk az Ural lábától a Horváth Elek utcáig. 152 saját előadásunk volt 2018-ban, több mint 20 000 nézőnek. Sokat próbáltunk, 8 bemutatónk volt – ifjúsági, felnőtt és meseelőadások. Tanítottunk az 5 osztállyal működő stúdiónkban. Építettünk, bontottunk, utaztunk, pakoltunk.

Több korábbi produkciónk továbbra is repertoáron tud maradni, az új produkciókkal kiegészülve színes kínálatot tudhatunk magunkénak. A cigány (r.: Benkó Bence, Fábián Péter) és Szentivánéji álom (r.: Nagy Péter István) előadásaink továbbra is telt házzal futnak, a Liliomfi (r.: Benkó Bence, Fábián Péter) bemutatónk nagy közönségsikernek örvend.

Soltis Fesztivál (SLOSZT)

Az idei Soltis Fesztivál (SLOSZT) az előző évek eufórikus hangulatát tovább tudta fokozni. Ez szinte hihetetlen. Mindig úgy zárjuk, hogy ennél nem lehet jobb és lám... Nagyon jó volt az évad végével találkozni a csapatokkal, mindenki hozta a legjobb előadását, tudtunk együtt időt tölteni, rengeteget beszélgettünk. Ezeket a beszélgetéseket megalapozta, hogy két csodás kísérője volt a fesztiválnak: Upor László és Szűcs Kati remek hangulatot teremtettek.

2018-ban a Vaknyugat (r.: Nagy Péter István) kijutott Permbe, Oroszországba a 3. Martin McDonagh Nemzetközi Fesztiválra. A szervező U Mosta Színház meghívásának köszönhetően vehettünk részt a fesztiválon. A díszletünket elkészítették és három napon keresztül vendégül láttak minket.

A legjobb színpadi zene díját nyerte el az előadás. Zenészek: Gregorich Zsófia, Gregorich Bálint és Gregorich Domonkos. A zsűri kiemelte a feliratozás precízségét, az orosz feliratozást az előadáshoz Sándor Juli készítette. Külön köszönet kísérőnknek, Kozma Andrásnak, aki vállalta, hogy a röpke 5 óra átszállási idő alatt megmutatja nekünk Moszkvát.

A Vaknyugat Oroszországban (Fotók: Vadim Balakin)

Horváth Viktória: Tömény és egyben termékeny 4 napot töltöttünk ott. Nagy szeretettel fogadtak minket, 1 hónapos tervezés előzte meg az érkezésünket. A fesztiválon 6 különböző Vaknyugat lépett színre. Nagyon izgalmas volt más nyelveket, formákat, megoldásokat látni erre az előadásra. Ugyan kevés időnk volt előadásokat nézni, de amit láttunk maradandóan hatott ránk. A nemzetközi részvételt nagyon fontosnak tartom, hiszen ezáltal nyílhat meg egy olyan kapcsolati kör, ami előre viszi a színházat. Ez is egy ilyen volt, bízom benne, hogy a jövőben is lesz hasonló alkalom.

Nagy Zsuzsi: Ott voltunk a Biennálén a Szentivánéji álommal (r.: Nagy Péter István), a Thealteren két előadással is: Hantocska, (r.: Benkó Bence, Péter Fábián), Szentivánéji álom és különdíjat nyertünk "a színház arculatát és lényegét adó magas színvonalú közösségi munkáért". A Szentivánéji álom megkapta a Paál István diplomát, és fődíjas lett a KASZT-on. A Gregorich testvérek minden fesztiválon taroltak a zenei kísérettel, és Sándor Julit mindenhol elismerték dramaturgi munkájáért. Bruckner Roland színészi teljesítményéért kapott díjat a SLOSZT-on.

- A 2018-es év alapján melyik lenne az a 3 szó vagy kifejezés, mellyel a társulat munkáját jellemezni tudnátok? Miért éppen ezek?

Horváth Nóra: Proaktivitás – Minőségi munkát végzünk, viszonylag rövid idő alatt, nagy energiabefektetéssel.

Pesti Arnold: Teherbírás - munkamorál - problémamegoldás. Ami még eszembe jutott, az a műhely, van közel 50 gyerkőcünk.

Tóth Ákos: Kerekség – munkafolyamatok tömkelege, melyek egymásba visszacsatolódnak, mintha kezdődne újra elölről az egész, pedig egy teljesen új próbafolyamat veszi kezdetét, mikor szinte - vagy sokszor szó szerint - az előző még véget sem ért. Ebből aztán egy nagy egész lesz, melyből nem lehet utólag megállapítani, hogy hol kezdődik és végződik egyik és másik, de minden egyes darabkája mi magunk vagyunk.

- Melyik előadásotok próbáira emlékszel vissza a legszívesebben?

Tóth Ákos: Kárpáti Péter – Tótferi (r.: Szokol Judit e.h.) Egy nehezen megfogható és értelmezhető darab. Még nehezebb színpadon bemutatni, eljátszani. Ezért volt egy különleges élmény a nyári tábor, ahol már elkezdtük az előadás munkálatait. Főleg a darab második felével foglalkoztunk, ami egy rettentően elvont környezetben játszódik, és különösen nehéz színre vinni. Az ember szinte már esdekelne, hogy hadd játszhassa az előadást a színpadon kívül. Erre adott lehetőséget maga a tábor, ahol csak színpadon kívüli terekben dolgoztunk, ahogy a rendezői koncepció azt felvetette, és megálmodta. Buszmegállóban, libikókán, vagy egy benzinszagú Ladában.

Új, izgalmas jelentéseket nyert a kijelentés, miszerint a színész képzelete, eszköztára végtelen. Majd a tábor végeztével, mikor a falak bezárultak, és a majdani tér határokat szabott, ismét új izgalmakat hozott a tábor különleges helyszíneinek és lehetőségeinek újragondolása, színpadra alkalmazása. Viszont a fő probléma megmaradt, ábrázolni két világ közötti átjárhatóságot, különbséget, hasonlóságot úgy, hogy a közönség is megérthesse.

Megugrásra váró akadályok sorakoztak előttünk, még így egyhétnyi összezártság, és a szerzővel való - több mint - hasznos beszélgetések után is. De ahogy a tábor világa átformálódott a színház világává, úgy folyt át a mi világunk Tótferiébe, és született meg végül az előadás. Utánozhatatlan próbafolyamat volt.

Tótferi (Fotók: Büki László)

Piller Ádám: Szerencsésnek mondhatom magam, mivel egy évadon belül több előadás létrehozásában is részt vehettem. Ebből következik, hogy több rendező által többféle technikát, módszert ismerhettem meg, amikhez tudni kellett alkalmazkodni és alkalmazni azokat.

Az évadban nagyon a szívemhez nőtt a Nagy Zsuzsi által rendezett A mindentlátó királylány című darabunk. A próbaidőszak alatt és Zsuzsi által kezünkbe adott szabadság révén olyan oldalait is megismerhettem társaimnak, amik eddig nem kerültek felszínre. Azok, akik látták az előadást valószínűleg nem fognak meglepődni azon a kijelentésemen, hogy számomra ez az előadás egy igazi örömjáték, amiben a gyerekekkel együtt izgulunk, félünk és küzdünk meg az akadályokkal.

A mindentlátó királylány (Fotók: Nagy Jácint)

Marton Merci: Az évadban praktikus okokból kevesebbet vállaltam színészként, ám ennek ellenére is szemben találtam magam különböző feladatokkal. Ezek közül számomra az egyik legérdekesebb A mindentlátó királylány látványtervezési feladata volt. Már a felkérésnek nagyon örültem, hiszen egy (tán nem is olyan) titkos vágyam válhatott valóra ezzel, és szerencsére Nagy Zsuzsival hamar meg is találtuk a közös hangot. Minden agymenésemet végigvittük, terveztünk, varrtunk, és végül minden a helyére került. Hihetetlen élmény volt látni egy olyan előadást, amelynek látványa részben nekem és édesapámnak (ő a díszletkészítő) köszönhető. Ráadásul az előadás is sikeres, a gyerkőcök imádják. Számomra ez már csak hab a tortán.

Boznánszky Anna: A Liliomfi próbafolyamatra. Mindig nagyon mókás együtt dolgozni a fiúkkal (Benkó Bence, Fábián Péter, Horváth Szabolcs), de most halmozottan hátrányos helyzetből indultunk. Nagyon kevés időnk volt, a ráéréseket ugye említenem sem kell és a szövegkönyv a próbafolyamattal párhuzamosan készült. Mindezek ellenére mindenki felül tudott kerekedni önmagán és a mérhetetlen fáradtságán (év vége, éjszakai próbák) és beindult egy olyan csapatdinamika, ami mindig pont időben kapta el a kezünket, amikor kezdtünk zuhanni. Külön nagy öröm, hogy ennek a dinamikának az új társulati tagok (Ivák Bence, Szivák-Tóth Viktor) is hatalmas katalizátorai voltak.

Liliomfi (Fotók: Büki László)

Nagy Zsuzsi: A Liliomfi a legfrissebb élményünk. Nagyon rövid próbaidőszak volt, ráadásul az év végén, decemberben. A körülményeket és fáradtsági szintet tekintve hasonló munka volt A két testvér című mese színrevitele júniusban, az évad végén. Sándor Juli volt az író és rendező. Első mesés volt Juli. Nagyon izgalmas volt látni, hogy hogy alakítja az anyagot, mennyire kíváncsi a mi tapasztalatainkra, mi érdekli őt egy mesében, mennyire egyszerűen és tisztán fest föl képeket, teremt szituációkat. Nagy öröm tapasztalni, hogy a gyerekek és a pedagógusok rajongásig szeretik a mesét.

- Volt-e olyan workshop, műhelymunka, színházi tréning, ami előrelendítette a csapatot, és amit akár másoknak is ajánlanál?

Boznánszky Anna: Abszolút. Három napot dolgoztunk együtt Melivel és Gyombival (KÁVA). Folyamatosan próbálunk nyitni a középiskolás réteg felé, ennek egyik beteljesülése a háromlépcsős foglalkozás a Vaknyugat című előadáshoz. Szakmailag és emberileg is tanulás volt ez a három nap. Például már az egésznek az alapja, hogy egyáltalán hogy kell nekiállni egy ekkora feladatnak, hogy egy fix előadáshoz találunk ki feldolgozó foglalkozást vagy az, hogy a workshop egy adott pontján, mikor már elhasználtuk az összes agysejtünket, akkor játszunk egyet.

Horváth Nóra: A Nagy Péter István vezette egy hetes tréning a 21. Soltis Táborban a Zöld Macska c. dráma alapján. A Mielőtt meghaltál című előadás stúdiósok, és társulati tagok közreműködésével jött létre Nagy Péter István rendezésében, és Sándor Júlia dramaturgiai munkájából. Erre a munkafolyamatra a minden évben megrendezett vönöcki Soltis Tábor keretei közt volt lehetőség. Hat nap állt rendelkezésre a darab megteremtéséhez, amely mindenkinek kisebb-nagyobb nehézséget okozott hiszen kevés idő adatott, és persze minden nap a maximumot kellett nyújtanunk, hogy időben kész legyen az előadás.

A feszített tempó mellett nagyon hasznos dolgokat tanulhattunk mozgásról, beszédről és színpadi kiállásról egyaránt. Minden nap vártuk a koreográfiák végkimenetelét - ami másnap, ha jól dolgoztunk izomlázat okozott - és ugyanígy vártuk az épp születő jelenetek íveit, karakterek alakulásait. A színházi stúdiósok belekóstolhattak abba a rohamtempóba, amiben sok, vagy lehet hogy a legtöbb színház működik, és helytállásuk sikeresnek bizonyult, ami egy pozitív alapot jelent a Soltis Lajos Színház utánpótlását tekintve is.

Mindannyian hálásak vagyunk az ott ért tapasztalatokért, és legfőképp azért, mert két remek színházi szakemberrel dolgozhattunk együtt. A tábori együttlét - habár egy tréningnek indult - olyan jól sikerült, hogy a színház repertoárra is vette az előadást.

Mielőtt meghaltál (Fotó: Büki László)

Tóth Ákos: Ajánlanám minden csapatnak a Kárpáti Péter féle „dramaturgimprót”. Aki ismeri, az tudja miért.

Nagy Zsuzsi: Nagy élmény volt a társulatnak, először találkoztunk Péter módszerével közösen. Lelkileg mindenki belement, nagy értéke a technikának, hogy úgy kerülsz egy szituációba, hogy szinte észre sem veszed. Őszinték a reakcióid, érzelmileg nem tudsz közömbös maradni. Mindenki sokat tanulhatott magáról és a másikról is.

- Melyik előadásotokat játszottátok a legtöbbször ebben az évben? Miért éppen azt?

Nagy Zsuzsi: A legtöbbet játszott előadás A mindentlátó királylány volt. 2018-ban 33 alkalommal adtuk elő. Az előadás könnyen szállítható, szinte bárhol játszható, kevés szereplős, szóval praktikus. 11 előadást játszottunk Erdélyben, játszottuk Budapesten és megyeszerte. Nagy siker övezte a fellépéseket. Azt hiszem ezzel az előadással elindultunk egy olyan úton, amikor egészen nagy létszámú közönséget tudunk aktívan bevonni az előadás folyásába. A zárt próbák után meg kellett tanulni beengedni a gyerekközönséget a mesébe. Ez szinte a második előadástól folyamatosan fejlődik és egyre nagyobb játékkedvvel állnak a feladat elé a színészek is. Ezen az úton szeretnénk tovább menni, a színházi nevelési, drámapedagógiai tapasztalatainkat szeretnénk beleépíteni a hagyományos meseelőadásokba, hogy aktivitásra és közös gondolkodásra sarkalljuk a gyerekeket.

- Melyik az a 3 szó, ami az új évben előttetek álló feladatokat meghatározná? Miért ezek?

Keresés

Tóth Ákos: Feladatunk lesz majd egy olyan forma megtalálása, amely képes fenntartani az eddigi színvonalat, fejlődni önmagához képest és ezeket olyan hitelességgel képes közvetíteni, hogy az elmúlt évek megnövekedett nézőszámát tovább tudjuk gyarapítani és az eddig hozzánk hűséges nézőknek újabb formában is megadni azt, amiért belénk szerettek.

Nagy Zsuzsi: Ehhez a szóhoz én is kapcsolódnék: Játszóhely keresés – A repertoárunk egyre bővül. Az utóbbi időben nem kellett levennünk előadást azért, mert szereplők kiváltak volna belőle. Ez nagy öröm. Így kialakult az a helyzet, hogy vannak olyan előadásaink, amiket nagyon szívesen játszanánk még – Vaknyugat, Bekkanko, a grimaszdémon, Almagránát – de Celldömölkön hamarosan kifutnak, vagy már kifutottak. Új helyeket kellene találnunk, ahol ezek az előadások forgalmazhatók.

Összehangolás

Nagy Zsuzsi: Egyre több területet kell összefognunk, lefednünk. Annyi a munka, hogy sokkal több emberre lenne szükségünk, mivel erre valószínűleg továbbra sem nyílik lehetőségünk, ezért jól kell megosztani a feladatokat.

Tanítás

Piller Ádám: Valószínűleg ez az év is sok izgalmat és meglepetést tartogat számunkra, amivel eddig is és remélhetőleg ezután is megtudunk majd küzdeni. Mindezek mellett azt gondolom, hogy legfontosabb célunk talán az lehetne, hogy az újonnan hozzánk csatlakozott gyerek- és színistúdiósok olyan képzésben részesüljenek, amely által megtapasztalhatják, magukévá tehetik azt, amit sokan csak „Soltisos”-nak hívnak.

1. Soltis Gyerekszínjátszó Tábor - A Tuti Természet Tündérek visszavezetik Xénia hercegnőt (Gregorich Zsófia) párjához, Adalbert királyfihoz - mesetúra

- Hogyan látjátok, 2019-ben mi lehet a Magyar Szín-Játékos Szövetség legfontosabb, reálisan elérhető célkitűzése?

Nagy Zsuzsi: Szerintem fel kellene mérni a műhelyek igényeit. Sokan vagyunk, sokfélék. Másra van szükségünk. A gyűjtésből talán kirajzolódna valami irány, hogy egy felettünk álló ernyőszervezet miben tud segíteni nekünk, a tagjainak. Több olyan műhely van közöttünk, akik képesek lennének bekapcsolódni a kulturális alapellátásba, ehhez segítségre van szükségünk. A csúcselőadásokat jó lenne eljuttatni minél több helyre. Ez egy nagyon hasznos cél lenne. Nem tudom, hogy mennyire reális.

- Ha tanácsot kérne tőled a kulturális államtitkár, miket javasolnál neki a(z amatőr) színházi terület jobb működése érdekében?

Nagy Gábor: Csak alulról szerveződve lehet az amatőr színházak jobb működését elérni. Összefogva. Ha már megvan az egység, az összefogás, akkor vannak közös tervek, amiket már meg lehet segíteni anyagilag.