A harmadik randevú - Egyetemi Színpadi Találkozó Veszprémben


Egyre profibb! Ez az első érzés és gondolat, ahogyan a sok hónapos előkészítés után megkezdődtek a III. VESZT (és az I. Dráma Műhely Napok) programjai. Pontosabban: harmadikra már profi!


A szervező diákok kevés „hivatalos” és intézményi segítséggel egyre pontosabban tudják, mit is szeretnének megmutatni a Pannon Egyetem és a város közönségének – már ha volna közönség az egyetemről és a városból, s azt is tudják, hogy az egyetemi színpadok, a diákszínjátszók, a felnőtt amatőr együttesek különböző köröket érintő hazai találkozói többnyire a résztvevők együttlétének, találkozásának és tapasztalatcseréjének örömét hozzák, nem többet. S persze, nem is kevesebbet.


A Pannon Egyetemen 24 éve alapított, immár sajnos kimúlt színháztudományi képzés, s a mellé az utóbbi évek során csatlakozott színház- és drámaismeret tanári osztatlan kurzusok drámapedagógiával és színház-pedagógiával (a kettő nem ugyanaz!) foglalkozó diákjai, a Veszprémben működő színházak (melyek közül az idén a Veszprémi Petőfi Színházat kiemelt köszönet illeti támogatásáért), az ország különböző helyeiről érkezett együttesek és szakemberek összekapcsolódó érdeklődése és energiái igazi fesztivált hoztak létre november közepén az egyre korábban sötétedő, s éppen a Találkozó hetében hirtelen hűvösével betörő őszben. Az együttlét lehetőségét, keretét a beszélgetések, viták, az előadások, a kurzusok, a koncertek adták. A néha a hajnalba nyúlt esték után is gondolkodni kellett s volt érdemes a látottakon, hallottakon, tapasztaltakon.

A VESZT zsűrije


A Találkozó krónikájának vázát persze a válogatott előadások sorozata adja, néhány sorban ezekre tekintünk vissza, a zsűri (Fekete Anikó, Hajós Zsuzsa és Upor László) értő elemzéseihez, javító szándékú megjegyzéseihez, valamin a kritikus-stáb írásaihoz néhány saját élményt kapcsolva. A VESZT idei programjába sok tanulságos tréning, beszélgetés is szerveződött, ezek többségén magam nem vettem részt, így csak a hatásukat érzékelhettem a diákokon, fiatal kollégákon – s ez önmagában is pontos jelét adta, hogy ezek a tréningek, tematikus beszélgetések hasznosak és fontosak voltak.

Sirató Ildikó és Mácsai Pál


November 13-án, a nulladik (vagy első) nap programja a Dikció akció beszélgetés-sorozat Mácsai Pál színész-rendező-színigazgatót megszólító részével kezdődött, ami egyeztetési okokból került ilyen korai időpontra, s nem a VESZT hétvégi napjainak valamelyikére. A diákok, a szervezők kérésére örömmel mondott igent az elfoglalt és népszerű színész, már tavaly is majdnem sikerült őt Veszprémbe hozni, de most végre valóban itt volt. A jelenlét intenzitásában mély, érdekes beszélgetést folytattunk színészetről, alkotói és elemző intelligenciáról, népszerűségről és a közönség szeretetének értékéről, az Örkény István Színház múltjáról és jelenéről, Mácsai Pál családjáról és pályájáról. Úgy elszaladt a tervezett másfél óra, hogy a nagyszámú érdeklődőt vonzott beszélgetés végén nem maradt már idő, hogy a közönség is kérdezhessen, bekapcsolódhasson a beszélgetésbe. De talán lesz majd egy „legközelebb”, amikor Mácsai Pállal ismét Veszprémben találkozhatunk.


A VESZT idei programjában Domokos Ágens és férje, az ukrán Mykola Bondarchuk PTAH (’madár’) Színháza több előadással és tréninggel is bemutatkozott. Előbb kedden, majd pedig a Találkozó egyik „csúcsnapján”, pénteken is láthattuk őket. A nyelvi elemeket nélkülöző, mégis sokat mondó és az érzések mellett komoly gondolatokat is ébresztő mozgásszínházi produkciók szép példái annak az európai színpadi nyelvnek, mely a holland és német iskolák örököse, s egyre ismertebbé és érthetőbbé válik nálunk is.


Csütörtökön este került színre (darabtemetésként) a pécsi Janus Egyetemi Színház Vérnász című előadása. A nagy múltú JESZ társulata, mely a tavalyi évadban állította színre az együttes vezetőjének, Mikuli Jánosnak a rendezésében Federico García Lorca klasszikusát, a diákélet szokott ritmusa miatt néhány évente cserélődik, a fiatal egyetemisták váltják az alma materből kirepülő végzetteket. A Vérnász fiataljai ezzel az előadással köszöntek el maradó társaiktól. A JESZ idősebb generációhoz tartozó színészei a hazai egyetemi színházakhoz képest szorosabban kötődnek a Janushoz, lehetővé téve olyan előadások bemutatását is, melyekben különböző korú karakterek hiteles megjelenítésére van szükség. A Vérnász igényes jellemábrázolásának, vagy éppen a költői szöveg, a mozgáselemek és az ének egyaránt magas színvonalú tolmácsolásának feladatával nem minden szereplőnek sikerült megbirkóznia, de a mű szépségei, a mitikussá emelkedett családi tragédia mélysége (különösen a zárójelenetben, az asszonyok könny nélküli narratív siratásában) megmutatkozott.

Műhely Balázs Zoltánnal


A III. VESZT pénteki és szombati napja volt a leggazdagabb, a legsűrűbb. Magam a színházi előadásokon kívül két tréningre néztem be – Balázs Zoltánnak, a Maladype színház színész-rendező-vezetőjének Aranybogár elnevezésű módszerének délelőttjére, illetve másnap Góbi Rita táncos-koreográfus-együttesvezető testismereti-tudatosító tánctréningjére, csakis személyes elkötelezettségem, ismeretségem okán. Balázs Zoltánt tavaly láttuk vendégül a VESZT Dikció akció beszélgetésén, akkori jó élményeinek köszönhetően tett most eleget a veszprémi diákok meghívásának. Ritát annak idején a Magyar Táncművészeti Főiskolán (ma már Egyetem) tanítottam – nem táncolni, persze, csak színháztörténetre, dramaturgiára. Mindkét tréning nagyon jó hangulatú volt, a komoly, koncentrált munkával a résztvevők teljes figyelmét lekötötte. Nyilván sok, tovább is adható tapasztalatot szereztek mindnyájan.

KB35 Inárcs


A pénteki színházi programban este a KB35 Inárcs együttese egy néha zavarba ejtően hétköznapi és közvetlen játékkal indította A tökéletességen innen című, részben improvizatív játékot, ami azután már-már absztrakt-abszurd helyzetbe hozta a közönséget, amikor a szereplők karaktereiket és kapcsolataikat egyszer csak mozgásban jelenítették meg, kiszakítva a színházi közösséget, a játszók és a nézők alkalmi közösségét a mindennapiság ismerős közegéből, nagyobb mélységet, szélesebb távlatot adva a családi történetnek.

A PHSZ-Berze Színjátszók előadása

A PHSZ-Berze Színjátszók várták ezt követően a nézőket az Ipari Szakgimnázium termeibe és szabad tereire a Születésnap témájára reflektáló jeleneteikkel. A helyszínről helyszínre vándorló nézők egy-egy intim szituációt leshettek meg, a játszók korosztályának önmagukat, helyüket, szerepüket kereső karaktereivel, figuráival találkozhattak. Amint az inárcsiaknál, itt is egymásra montírozódott a valóság és a képzelet, a realitás és a recepció síkja. Mintha egy lázálomban idéződnének föl a fiatalok tapasztalatai kapcsolatokról, értékrendről, barátságról, s ezek az elmosódott, szinte formátlan torzképek válnának ismét valóságossá. A közönség jelentős része nemcsak fázott, de zavarban is volt a kukkolás érzete miatt, a nézők a tortahabot törölgetve magukról, az óriásnyúl „sátáni” kacajától kísérve jutottak el végül a Játékszín büféjébe, ahol a konklúzió összefoglalásaként a kórus előadásában fölhangzott a tanulság: változtass!


A fesztivál „hivatalos” köszöntőbeszédei (Oberfrank Pál, a Petőfi Színház igazgatója, a védnökök, a levelének szavaiban jelen lévő Gabnai Katalin, Keresztúri József és Regős János) után az este a tavaly sikert aratott szegedi zenészek, a NAKED SZESZ Létige verskoncertjébe torkollott.

NNÁ: A mezők fehér lovagja


Szombaton a délelőtti tréning és a Pest megyei Színjátszó Tábor 25 éve gyűlt emlékeit fölidéző jubileumi beszélgetés után a nagy sikerű és már állandó résztvevőnek számító Nemes Nagy-os diákok, a 12. b első produkciójára gyűltünk a Latinovits-Bujtor Játékszínbe. A mezők fehér lovagja címmel, két orosz-ukrán meséből (kisebb dramaturgiai zökkenőkkel) kompilált előadás kiemelkedő összjátékot, néhány zseniális-közeli egyéni teljesítményt, összességében igazi nagy színházi élményt jelentett. A diákok mesterségbeli, zenei és mozgásteljesítménye épp úgy, mint egymásra figyelő, kölcsönösen támogató és bizalommal egymásra támaszkodó előadása büszkeséggel töltheti el a játszók mellett tanáraikat, mestereiket is.


SZESZ: Én, a Féreg


A soron következő előadásban Kafka kisregényének Kárpáti Péter által színpadra írt változatát a Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ) mutatta be Én, a Féreg címmel. Az ismert metamorfózis-történetnek a színpadi realitásba történt adaptálása a közönségtől igen nagy empátiát kíván, a szituációk elfogadását s egyben azonnali transzponálását egy kognitív szintre. A színész testében, jelenvalóságában megjelenített Georg K., aki azután (hogyan is, kinek a szemében, kiknek a számára?) Féreggé (itt ászkarákká) változik, igencsak elvont karakter, az átváltozására, létezésére a többi szereplő által adott reakciók pedig egyfajta hiperrealista, bár stilizáltra sűrített cselekményszálon jelennek meg. A darab keretében a vasúti kocsiba zsúfolódunk mi, nézők is, s köztünk, közülünk jelenik meg a történet különös átalakuláson átmenő hőse. Ez a bevonás-összekapcsolás azonban nem igazán esik jól a gyanútlan nézőknek, sokkal inkább elidegenítően, eltávolítóan hat, mintsem empátiával töltene föl. A profi színházak számára is csak hosszú értelmezést és gyakorlást, a színészi technikák tökéletesen pontos és következetes alkalmazását kívánó darab az előadást látva egyelőre meghaladta a szegedi társulat erejét.


Übü FC


A fesztivál (s itt pontosabb, ha nem találkozót írunk) leghumorosabb előadása a Veszprémben újonc Debreceni Egyetemi Színház Übü FC – A Döntő című abszurd produkciója volt. A Jarry szellemét a mai magyar futballcentrikus közéletre vetítő színházi pamflet jól egyensúlyozott a kidolgozott, begyakorolt csapatfölállás és a „rövidpasszos, kombinatív” taktika és játékmód, a rögtönzés és a közönség bevonásával előállható váratlan helyzetek vékonyra húzott „középvonalán”. A poénok ültek, a ziccereket belőtték, föl tudták oldani a színházi politizálásra nem vágyókat is, helyenként igazán önfeledt, de pontos játékot mutatva. A teremben kialakult hangulat még a nehéz helyzetekben is a játékosok mellett tartotta a közönséget. Szép meccs volt, ha az eredményjelző szerint vereség volt is a vége...

NNÁ: Saga

A szombati nap utolsó színházi produkcióját ismét a Nemes Nagy Ágnes Szakgimnázium diákjaitól láttuk. Ezúttal mítoszt játszottak, a Saga a skandináv-germán mitológia fagyos, ködös világába vitt bennünket. A rítusszínház eszközeit gyakorlottan alkalmazó együttes (a 12. b másik fele, néhány „kisegítővel” a korábban színre lépettek közül) bizonyította összecsiszolódottságát, bár ezt a játékot nem érezték talán annyira közel magukhoz, mint a mesei történetet, kissé mintha távolabb lettek volna az előadók szerepeiktől, esetenként mintha kívül maradtak volna a rájuk bízott karaktereken. Fizikai teljesítményük és a zenei előadás magas színvonala azonban itt is nagy hatást tett. A számukra ismeretlen játéktér és a díszlet egyes elemei okoztak némi nehézséget a mozgásban, történt egy színpadi baleset is, de a siker nem maradt el.


Este az Ed Is On koncertjén nem volt telt ház (egyáltalán nem), a közönség, a szervezőket is beleértve, meglehetősen fáradtnak tűnt. S hátra volt még a III. VESZT utolsó napja. Vasárnap a Dráma Műhely Napok programjaié volt a főszerep. Egy gyerekelőadás volt csak hátra a színházi programból a tréningek, és a Cziboly Ádámmal zajlott záró beszélgetés mellett. Utóbbin a színházi nevelési programok alap-, illetve aktuális témái kerültek terítékre a résztvevők kérdéseinek, érdeklődésének megfelelően. A veszprémi és a máshonnan érkezett fiatal szakemberek bizonyára gazdag útravalót visznek magukkal az iskolákba és a színházi nevelési társulatokba.


A Kötmese, a Trainingspot Társulat két színészének előadásában a kisiskolás gyerekek számára mesél a barátság, a család, a szeretet erejéről szép, következetesen fölépített színpadi nyelven a fonalgombolyag-bábok, egy pár kötőtű, egy szúrós pulóver, a szobákat, lakótelepi házakat is megjeleníteni képes költöztető dobozok, csillagfényt idéző lámpafüzér és néhány dal segítségével. A VESZT fiatal és felnőtt közönsége az előadás idejére kiegészült a celldömölki gyerekekkel, akik nagyon élvezték is a nekik szóló színielőadást.

VESZT-csapat


A hamadik VESZT-től, a remek szervező-csapattól azzal búcsúztunk (nézők, szakemberek és társulatok egyaránt), hogy találkozunk (ha addig nem) jövő ősszel! Megérte a fáradságot, hisz igazi hagyomány lett Veszprémben az egyetemi színjátszók, a diákszínpadok, a dráma- és színházpedagógusok, az amatőr színtársulatok találkozója.

Programajánló

LEGFRISSEBB CIKKEINK
ROVATOK

06 Feb 2020

19h, MU Színház

07 Feb 2020

14h, DESZ24

28 Feb 2020

11h, Csabagyöngye Kulturális Központ

Please reload

Játékos folyóirat

Folyamatosan archiváljuk a Játékos régi lapszámait, olvass bele, mi volt a téma 20 évvel ezelőtt!

© 2015 Magyar Szín-Játékos Szövetség

  • Facebook B&W