• Zelei Bori

Ácsi Milán, avagy a futball és az abszurd balett találkozása a deszkákon


Tá-dám! Mélyen tisztelt publikum! A Futballművészeti Akadémia (ékes francia nevén: Académie des Arts du football) bemutatja Übü FC – a Döntő című nagysikerű előadását, csak önöknek, csak most! Ne szaharozzanak, húzzanak fél zoknit, stoplis cipőt, párnázzák ki pálinkával a rekeszizmaikat, és irány a színház!

Emlékeznek még Übü királyra a maga kicsinyes törtetésével, kínos komplexusaival és nagyravágyó feleségével? Persze, hogy emlékeznek. Megannyi megaláztatás után az ösztönök utódról-utódra örökítették a hírhedt übüi géneket, és néhány évtizeddel ezelőtt megszületett Übü király dédunokája, Übü bá. Igen, itt nálunk, Magyarországon, a lehetőségek hazájában. Mindennek tetejében a sors kegyéből, és Übü mama gigantikus mellei segítségével megtalálta az igazit, és a frigyből született egy focicsapatnyi gyerek. És mit ad Székesfehérvár? Egy csomó TAO-támogatást. Francba a művészettel! A pénz a fociban van! Kis ember, nagy célokkal – és egy csomó gyerekkel. Kell egy ilyen csapat!

A színházban ugyanis focizni fognak. Foci a színházban? Azt pedig hogyan? Hát el tudnak képzelni egy focicsapatot? Persze, hogy el tudnak. És mellé egy színházat? Azt is. És el tudnak képzelni egy otromba, saját kicsinysége mögül kapaszkodó, pókhasú illetőt? Aki egyáltalán nem tud focizni, de azért – pont ezért – ott van? Nos, ő az edző. Egy hasára és falloszára egyforma mértékben büszke edző, akinek a szemhatárán maximum a gyerekei kamatoztatandó tehetsége áll, meg néha Übü mama labdányi melle. Mert hogy ők azok, Alfred Jarry alakjainak továbbfejlesztett, a mai Magyarországon is helytálló változatai. Übü bá egyébként rendez, szóval ő már majdnem tréner. Meg is látszik. Most gondoljanak bele!

Az előadás improvizatív; lazán kapcsolódó motívumok mentén halad a döntő gól felé, végig óriási önfegyelemmel, hiszen minden mondat a helyén csattan – akár előre megállapodott, akár valóban a pillanat komikuma szülte. Önök mindenesetre röhögni fognak. Jarry eredetijéhez is velősen kötődik: az alakok és a jellemek, a kisszerűség és a nagyratörés, az obszcén nyelvi megjelenítés, a vegetatív szükségletek kiemelése, a mindennapi betevőért vagy bevehetőért (a megfelelő lyukért) és a piáért való küzdés; illetve Übü bá labdahasa – keressék csak meg Jarry illusztrációját, Übü úr igazi portréját. Nem fogják nem észrevenni a hasat, be is van karikázva.

Tulajdonképpen az egész, egyetlen felvonásban, de elhatárolható jelenetek füzéreként játszott darab egy nagy bekarikázás. Itt a rendőrök rúgják a gólt, a focisták nézik a lelátót, és röhögnek a nézőkön. Egyszerre hétköznapi és extrém, amit látunk. A be nem vallott altesti humorunk, a viccek, amiken csak titokban nevetünk, egy kiforgatott meccs, Szürreál Madrid. Kellemetlen nézni, és valószínűleg eljátszani is. Azért a nézők is érnek valamit, még akkor is, ha cipőben fociznak, és nem artikulálnak olyan szépen, mint a B középben edződött alteregóik. Mert természetesen szurkolni a színházban is kell.

Feltehetjük a kérdést, hogy a valahai királydrámákhoz az Übü focistáknak mennyi köze maradt. Talán annyi, mint a mai világnak a királyokhoz. Kiskirályok vannak, és eldönthetik, hajlandók-e saját fizetésből működtetni egy stadiont némi állami hátszéllel, vagy inkább a halál. Übü bá már döntött. Miért is ne vágna bele? Szerencse az is, hogy abszolút távol maradunk az álszenteskedő, szavak közül kiolvasandó entellektüel tanulságoktól: ami a szívünkön, az a szánkon, arról pedig ki tehet, hogy a színház ilyen őszinte műfaj, és pont az onanizáló raptor figurája az egyik a legkifejezőbb. A makuka és a pálinka pedig nemzeti eledel nemzeti nedűvel leöblítve, ezt végképp nem kell magyarázni sem.

Mindenkinek kell vennie színházjegyet, aki őszintén derülne napjaink abszurd komikumán, kocsmaasztal alá való politikai beszédmódján, a családi szerepvállalás zavarain, a képtelen kettős beszédek és a határfeszegető kimagyarázások röhejességén.


A Vígkarma, Debrecen egyik legfiatalabb független színházi műhelye a Debreceni Egyetemi Színpad kebelén él 2014 januárjától. Budapesten a Patyolatban és a MU Színházban is játszottak. Rendszeresen fellépnek független színházi és egyetemi színjátszó fesztiválokon. Az Übü FC – a Döntő című előadást Paál István Diplomával értékelték a FEST-Feszten 2017 novemberében, valamint Alkotói Díjjal a balassagyarmati XXXVI. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó napokon „a klasszikus abszurd meglepő, szellemes újragondolásáért.” Sikeres kijevi fesztiválszereplésük (2018, JoyFest) után pedig Kanadában, az AITA/IATA amatőr színházi fesztiválon láthatja őket az immár nemzetközi közönség.


További fotók a májusi Patyolatban tartott előadásról:

(fotók: Formanek Csaba)

Programajánló

LEGFRISSEBB CIKKEINK
ROVATOK

Játékos folyóirat

Folyamatosan archiváljuk a Játékos régi lapszámait, olvass bele, mi volt a téma 20 évvel ezelőtt!

Október 27. 19.30, Szegedi Pinceszínház

Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ) - Závada Péter: Reflex

Október 28. 19.30, Óvóhely

Reménytelen Konvoj: Orgia

November 6-7. Artus Stúdió

Magyar Művek Szemléje 2020

November 9. 19.30, Óvóhely

Trainingspot: Helyettem élsz

© 2015 Magyar Szín-Játékos Szövetség

  • Facebook B&W