• írta: Regős János

Lendván jártunk



Emlékek, gondolatok a 2022. 04. 22-25. között megtartott Kárpát-kör találkozóról.


A mostani találkozónk nem hagyomány nélküli: 2005-ben Balatonalmádiban, 2006-ban Füleken (SK), 2009-ben Szilágycsehiben (RO) 2013-ban pedig Zentán (SRB) találkoztunk hasonló, igaz nagyobb körben és lett sok-sok kapcsolat, együttműködés a rá következő években.

Most is szerettük volna megtalálni azokat a személyeket, közösségeket, intézményeket, akik/amelyek a saját, helyi hatókörükön túl készek arra is, hogy régiós rendezvények szervezői, animátorai, házigazdái legyenek, illetve, akik a szakigazgatás területén dolgozva segíthetik munkánkat.

A Covid miatti többszöri kényszer-halasztás után sem adtuk fel és – igaz szerényebb körben – de „újraterveztük” a lendvai a Kárpát-kör konferenciát és színjátszó találkozót. Ehhez partnerként továbbra is házigazdaként számíthattunk a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetre [MNMI], név szerint is Soós Mihály igazgató úrra, Misire és munkatársára Gönc Štiblar Renátára, Renire, valamint Gal Patrik személyében a Muravidéki Magyar Ifjúsági Szervezetre.

Április 22-én, pénteken tizenegykor, bérelt mikrobusszal, zuhogó esőben indultunk Budapestről a Műegyetem rakparti nagy parkolóból. Két pihenőt tartva délután három órára érkeztünk meg Lendvára a Bánffy Központ elé, ahol vendéglátóink már vártak bennünket. Rövid bemutatkozás után, Lendva különleges gasztronómiai élményt kínáló éttermében, a Lovski Dom-ban (Vadászházban) kóstolhattuk végig a ház mesterműveit. Soós Misi, az MNMI igazgatója itt „ért utol bennünket”, és aztán ő és Reni szinte az egész hétvégét velünk töltötte. Szállásunk a minden kényelemmel felszerelt Cubis Hotelben volt, séta távolságra a Bánffy Központtól, ahol programjaink zajlottak.

Este hétre megérkeztek régi ismerőseim, a LESZSZ Társulat színjátszói, és elkezdődött Ilyés Lénárd Saint Just című előadása, ez a hihetetlen szenvedéllyel és koncentrált színészi jelenléttel telített, általa írt „sokszereplős” monodráma. Lénárd, alias, Leó utána beszélt az Amargant Színházi Műhely és a Parastúdió Egyesületről, valamint az Okuláré Projektről, melynek ő volt a kitalálója, kezdeményezője. Ezek kortárs dráma-felolvasóestek, melyek az elmúlt évek során város- és országhatárokat nem ismerve mozgalommá nőtték ki magukat. A szervezők minden estére három-három drámaírót kérnek fel arra, hogy egy aktuális, előre megadott témáról írjanak egy-egy, maximum 15 perces egyfelvonásost.

A Leóval való beszélgetés közben megkóstolhattuk a helyi hidegkonyha házi ínyencségeit: vágott zsír, sonkák, házi sajtok és pástétomok... nem sorolom. A fordulatos, több témát is érintő, néha vitákkal bolydított beszélgetés éjfélig tartott. Szombaton, a szállodában elköltött pazar reggelit követően, a Bánffy Központba sétáltunk át, ahol 10 órától kezdődött a konferencia első szakasza. A résztvevők rövid bemutatkozó körét 15 perces kiselőadások követték.

A lendvai MNMI és a Bánffy Központ működését Soós Mihály igazgató úr mutatta be részletesen is. Az intézmény Muravidék kulturális központja. 1994-ben - Szlovénia alkotmánya alapján - hozták létre, állami fenntartásban működik, a szlovén állam biztosítja a költségvetésük 80 %-át, ehhez a magyar állam évi 6 millió forinttal járul hozzá. Öt munkatárssal dolgoznak, van egy fiókintézményük is a közeli Dobronakon is, ez a Kézművesek Háza. (Ide az utolsó napon szintén ellátogattunk és megcsodáltuk a gyönyörű kukoricacsuhé bábokat, festett tojásokat, ajándéktárgyakat.) Körülbelül hatezer főre tehető magyar közösség él ebben a régióban. Az MNMI könyvkiadással is foglalkozik, versenyeket, vetélkedőket szervez. A ház bemutatkozása után Gal Patrik a helyi LESZSZ [egykori Egy és Más Színház tagja] vezetője beszélt a társulatról. A Muravidék egyetlen amatőr társulataként működnek. Évente hoznak létre előadásokat, melynek színreviteléhez hivatásos rendezőket hívnak meg. Az MNMI biztosítja alapköltségeiket. Formanek Csaba és jómagam is dolgoztam és dolgozni fogok velük. Ha minden jól megy, végre befejezhetjük, a 2020 őszére a már majdnem elkészült, de a Covid miatt idénre halasztott Don Quijote kalandjai című előadásunkat. Rajtuk kívül 2-3 felnőtt falusi színjátszótársulat dolgozik még a környéken. Évi 10-15 előadást tartanak a környék falvaiban és Magyarországon. Regős János a Szövetség küldetéséről beszélt, arról, hogy harminc éves Szkéné igazgatói munkája során végig kapcsolatban állt az amatőr színházi világgal itthon és külföldön egyaránt, szólt a rendezvényeikről, minősítési rendszerükről, munkájukról az AITA/IATA nemzetközi amatőr-színházi szervezetben. Debrecenben lesz a következő AITA/IATA amatőr-színházi világtalálkozó 2023 júniusában, melyet felvett hivatalos programjai közé a 10. Színházi Olimpia. Debrecenből Mester István, a Debreceni Színjátszó Stúdió delegáltja előadásában elmondta, hogy műhelyük ’69-óta óta fontos része a város kulturális életének, színjátszó hagyományainak. Külön kiemelte a csoportnak és vezetőjének, Pinczés Istvánnak a japán színjátszással való intenzív kapcsolatát.

Hollós József, drámapedagógus, szervező Bécsből érkezett. Hosszú éveken át volt, az AITA/IATA vezetőségének és a CEC elnökségének a tagja (a CEC, Central European Committee az AITA al-szervezete, Európa angol nyelvterületű része + Oroszország és Izrael tartozik még hozzá), s mint ilyen a magyar amatőr színjátszás nagykövete is volt a világban. Most az ausztriai magyar szövetség elnöke. Elmondta, hogy kevés a fiatal magyar színjátszó Ausztriában, egyedül Pohl Balázs Svung nevű csoportja működik és játszik a Pigmalion Színházban és időnként a Collegium Hungaricum rendezvényein.

A Bécsi Magyar Színkör egy önálló, független színtársulat, melyet néhány Bécsben élő, magyar anyanyelvű magánszemély hozott létre azzal a céllal, hogy előadásaival az osztrák főváros egyre gyarapodó magyar közösségét megszólítsa. Elsősorban a hétköznapokból, a magánéletből és a velünk élő társadalmi problémákból merítik témáikat, megjelenítve az individuális értékeket és reflektálva a körülöttünk lévő világ jelenségeire. Előadásaikkal nem definiálni, nem kijelenteni, hanem kérdezni szeretnének inkább, alkotóműhelyük tehát adott esetben megszólaltathat olyan új tartalmakat is, melyek kényelmes, rég berögzült dogmákra kérdeznek rá. Terveik között szerepel gyerekeknek és fiataloknak szóló előadások létrehozása (https://www.svung.at/). A kávészünet után a Partiumból érkezett Bodea György következett, aki PPP előadásban mutatta be az 1992 óta diákcsoportokkal végzett munkáját, kiemelve a zsámbéki és derecskei fesztiválokon való szereplésüket és részvételüket az ottani továbbképzéseken. Ő a szilágycsehi PADIF [Partiumi Diákszínjátszó Fesztivál] szervezője, kapcsolatban áll az erdélyi magyar színjátszókkal.


Gergye Rezső, a vasvári Nagy Gáspár Művelődési Központ igazgatója [azóta jött a hír, hogy az intézményben vezetőváltás történt] hosszú éveken át a Vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztivál szervezője volt. Bemutatta a fesztivált, melyet az egykori színjátszóból lett polgármester és országgyűlési képviselő, Németh Zsolt támogatásával valósítottak meg. Kárpátaljáról és Erdélyből rendszeresen jártak hozzájuk csoportok. A helyi Kultúregylet szervezi a fesztivált, a vendégtársulatok a városon kívül, a környék kis településein is fellépnek, így a környék lakosai is láthatják az előadásokat. Saját tapasztalat, hogy a falusiak milyen szeretettel és lelkesen fogadják ezeket a csapatokat, nézőben soha nincs hiány, az előadások után vacsorával, helyi borokkal kínálják őket.

Ebéd után, a konferencia második szakaszában a Felvidékről, a Kassához közeli Tornáról érkezők mutatták be munkájukat. Őket Zborai Imre, a Szepsi Országos Amatőr-színházi Fesztivál szervezője delegálta. Az egykori Torna vármegye központjában felnőtt- és gyermek korosztály részére is működik színjátszó csoport. Kajkó Henrietta a tornai színjátszás 70 éves múltját mutatta be prezentációjában. Molnár Ilona a Kincskereső mozgalomról beszélt, amely elsősorban a színjátszás eszköztárát felhasználó, felzárkóztató program a régióban nagy számban élő cigány lakosság gyermekei számára. Munkáikkal rendszeresen ott vannak a dunaszerdahelyi „Duna-menti Tavasz” gyermek-színjátszó fesztiválon, ahol többször is arany minősítést nyertek.

A konferencia zárásaként a részt vevők vendéglátóik kiadványaiból bőséges válogatást kaptak.

A délután további részében Kološa Tanja, a LESZSZ színjátszója, hivatásos idegenvezető vezette körbe a résztvevőket, bemutatva a város nevezetességeit. A főtéren álló Szent István szoborra a felvidéki delegáció nemzeti szalagot kötött, majd elénekeltük a himnuszt.

Ez a nap is színházi előadással zárult. Az Escargo Hajója (Pécs) mutatta be II. Lajos című saját fejlesztésű monodrámáját. Az előadás, melyet a fiatal Szabó Zsolt játszott és Komlóczi Zoltán rendezett Dr. Varga Szabolcs történész, Mohács-kutató bevonásával, azzal a meghökkentő gondolattal „játszott el”, hogy mi lenne, ha a MOHÁCSI CSATA most, napjainkban játszódna? Mi lenne, ha egy mai 20 éves srác vállát nyomná Magyarország sorsának, irányításának súlyos terhe? Az előadást követően vacsorázni indultunk a lendvai Halas Borozóba, ahol éjfélig kötetlen beszélgetés zajlott az előadásról és további terveinkről. A második nap végére ez a kis, egymást alig ismerő csapat érezhetően összerázódott.

Vasárnap, a reggelit követően, kiköltöztünk a szállodából, majd a Makovecz Imre által tervezett Színház- és Hangversenyterembe mentünk át. A csoport bejárta az épületet, ahol két kiállítást lehetett megnézni, innen a város fölötti, a szőlőskertek övezte dombtetőn álló Szentháromság kápolnába tértünk be, ahol a híres, bár mára kissé megcsonkított Hadik múmiát őrzik (az orosz katonák a második világháborúban lemetélték az ujjait]). A hivatalos program végén a Dobronak település melletti, gyógyító pontokkal szolgáló parkerdőben tettünk egy rövid sétát, utána ebéddel fogadtak a Kézműves Házban. Innen indultunk vissza Budapestre. Öt körül értünk a Keleti pályaudvarhoz. Itt érzelmes búcsút vettünk egymástól, és mindenki útnak indult a maga hazája, otthona felé.

A Kárpát-kör konferencia és színjátszó találkozó egyértelmű siker volt mind a vendégek, mind pedig a házigazdáink számára. Kivételes lelkesedéssel és szeretettel vettek körül bennünket. Szívbéli köszönet a lendvai vendéglátóinknak, Misinek, Reninek és Patriknak, a LESZSZ csapat színjátszóinak és mindazoknak, akikkel találkozhattunk, együtt lehettünk ebben a három napban.


Budapest, 2022. május 7.


Zádori Judit feljegyzései alapján írta: Regős János


Támogatóink:


Programajánló

LEGFRISSEBB CIKKEINK
ROVATOK