• Játékos

"Hiszünk a munka értékében" - SZESZ 2018.


A 15 éves Szegedi Egyetemi Színház pörgős éven van túl. Előadásaik mellett immár harmadjára szerveztek egyetemi színházi fesztivált Szegeden, sokat koncerteztek, filmeket forgattak. Az évről évre visszatérő cél a saját játszóhely megalapítása - ezt 2019-re is kitűzték maguk elé. Varga Norbert művészeti vezető válaszolt évösszegző kérdéseinkre.


- A korábbi tervekhez képest hogy sikerült számotokra a társulat 2018-as éve?


Varga Norbert: Valami olyasmi jut most eszembe, ami egyszerre volt jelen a társulat életében párhuzamosan, egyfelől jó kis pörgés, másfelől végtelen fáradtság. Pörögtünk, mert kijött a Naked SZESZ lemez 2018. februárjában, mellette pedig próbáltuk Kárpáti Péter darabját az Én a Féreg címűt. Eközben 15 évesek lettünk és szerettem volna sokszorosan megünnepelni ezt a jubileumot.


Volt sok jó izgalmas zenekari próba és agyalós, beszélgetős mély próbafolyamat. Nagy energiákkal vetettük bele magunkat a harmadik SZESZT (Szegedi Egyetemi Színházi Találkozó) szervezésébe, és nagyon örültünk, hogy sikerült egy izgalmas és jó programot összeállítani, és újra találkoztunk, ráadásul jó idő volt. Tehát napfény volt az egész, minden értelemben.

Kárpáti Péter: Én a Féreg

Aztán nyáron, amikor pihenőnk volt, visszanéztem az előadásainkról készült felvételeket, mert akartunk készíteni ezekből egy rövidebb és egy hosszabb kisfilmet. Közben megvizsgáltam azt is - amennyire csak lehet ebből a távlatból -, hogy mi az esszencia. A SZESZ nem hitt soha sem a versengésben, sem a teljesítménykényszerben, de még a károgásban sem, a munka értékében viszont igen. Ez lehet műhelymunka, háttérmunka, színészi munka vagy csak egy jó kis szakmai vita. Egy összetartó közösség alakult ki az évek során, bármilyen támogatás és dicséret és mosoly és beszélgetés jól jön és szükség van rá.


Tavaly, sőt talán a korábbi években is említettem, hogy szükség volna egy saját játszóhelyre, és ez sajnos még mindig nem valósult meg. Tudom, milyen nehézségekkel kell szembenézni egy saját játszóhely esetében: fűtést, villanyt kell fizetni, műsortervet csinálni, büfét üzemeltetni, stb., szóval egyedül nehéz fenntartani egy helyet. Nem vagyok naiv, még csak álmodozó sem, de tudom, hogy mégis meg lehet csinálni.


Az őszi időszakra elfáradtam, és épp ezért nagyon vártam és vártuk a társulattal a két őszi fesztivált, a találkozást a többiekkel Debrecenben és Veszprémben.


- A 2018-es év alapján melyik lenne az a 3 szó vagy kifejezés, mellyel a társulat munkáját jellemezni tudnád? Miért éppen ezek? V. N.: Pörgés, zenélés, emlékezés!


Pörgés: Az imént említettem ezt az izgalmas pörgést, ami a társulatban jelen volt egész évben. Ennek ma sincs vége, hozadéka az, hogy sok új tag jelentkezett a társulatba, fiúk, lányok vegyesen. A közös munkát nemsokára el is kezdjük velük.

Naked SZESZ


A zenélés témakörében elvileg csak a zenekar tagjait kell érteni, de a koncertek, performanszok alkalmával sokat buliztunk együtt a társulattal. Volt komoly munka a zenekar körül: dalírás, versválasztás, sok próba, de azért mégis - ez kvázi a legfontosabb - nagyon jó volt együtt énekelni a dalokat a koncerteken a SZESZ-el, a DESZínház-zal, a Vígkarmásokkal, a Veszprémi Egyetemi Színpadosokkal (VESZ) és a JESZ-szel. Örülök, hogy ezt a vonalat sikerült heti rendszerességű komoly próbák szintjében, majd később bő két órás koncerttel visszahozni a társulat és a közönség élményei közé.


Emlékezés: Végignézve az előadások felvételeit bizony elkapott bennünket a sztorizgatás a régi próbáinkról, a sok nevetésről, az éjfélig tartó próbákról, az előadások hangulatairól. Szeretnénk, ha a közönség is megismerhetné ezeket, de a könyvvel még adósok vagyunk, ami összefoglalja az elmúlt 16 év kalandjait. Ugyanakkor készítettünk Géczi Gergővel egy rövid montázsklipet és egy 42 perces tematizált rövidfilmet archív felvételekből.


Az első montázsfilm, amit a Elephant Stúdió készített a társulat 2003-2010-ig tartó munkásságáról:

A klip:

A második rövidfilm a társulat 2010-2018-is időszakát foglalja össze:


- Melyik előadásotok próbáira emlékszel vissza a legszívesebben? V. N.: A zenekar próbáira elsősorban, amikor az album megjelenésére készültünk, a sok nevetésre és a rengeteg "még egyszer játsszuk el, mert még nem tökéletes" mondatra.


Mindenképpen ki kell emelnem a Féreg próbáit, ahol három új színész is csatlakozott a csapathoz, és ahol rengeteg fontos beszélgetés zajlott az alapanyagról, Kafka Átváltozásáról, és ennek tükrében aztán Kárpáti átiratáról. A próbafolyamat alatt sokat tudtunk agyalni és beszélgetni egymással arról, hogy az izgalmas anyag, a címmel együtt, a szövegkönyvben leírt interakcióval együtt hogyan fog és tud a nézővel találkozni. Emiatt aztán örök izgalom, kíváncsiság marad mindig velünk az előadás közben is, hogy ott a nézőben hogyan csapódik le, hogyan lesz részese az előadásnak az elejétől a végéig. Aztán a legnagyobb kérdés, hogy mi jön utána, otthon vagy a trolin hazafelé.


Habár újfent a család témakörét járjuk vele körül, mint Pintér Béla darabjában A démon gyermekeiben, mégis sikerült új kérdéseket és problémákat felvetnünk. Legalábbis a fesztiválokon tapasztalt különböző vélemények is ezt mutatják. Ez egy nagyon fontos dolog. Azt a vibrálást, amit magunk után hagyunk ezzel az előadással a közönség sorai között, hogy pontosan hogyan érezte magát, jól vagy rosszul, vagy egyáltalán miért úgy ahogy - mert végül is ki szereti, ha féregnek nevezik, vagy mi történik, ha kiderül, hogy csak játék az egész, ki veszi magára és sértődik meg, és ki kezd el elemezni. És ki tölti le a szövegkönyvet először a netről és nézi úgy meg az előadást, és ki kérdezi meg, hogy mennyi benne az improvizáció, és ki mondja el, hogy nem ilyen az interakció, és ki mondja el, hogy sok a féreg a színpadon is, és ki jelenti ki, hogy "ó, hát otthon is ez a kiabálás megy", és ki az, aki megemlíti: "ugyanaz a rossz érzés fog el, mint amikor az Átváltozást olvastam" - mindez nagyon inspiráló érzés.

Kárpáti Péter: Én, a Féreg


- Volt-e olyan workshop, műhelymunka, színházi tréning, ami előrelendítette a csapatot, és amit akár másoknak is ajánlanál?


V. N.: Sajnos mostanában nem tudtunk igazán rákoncentrálni, hogy szervezzünk magunknak tréningeket. Műhelymunkaként készült az Én, a Féreg is, de ha az egész társulatot nézem, viszonylag rég volt műhelymunkánk és workshopunk úgy, hogy az mindenkit érintsen.


Készült a Én, a Féreg előadásunk promóciójaként egy pár perces film, ennek felvételei is felfogható egy utazásnak a darab szereplőinek mélyebb kibontása felé, jó munka volt, nagyon élveztük a forgatást. Innen is köszönjük a készítőknek.


Meg kell hogy említsek egy olyan filmforgatást is, ahol a Szegedi Tudományegyetem felkérésére Vojtkó Ferenc Szent-Györgyi Albert munkásságról szóló dokumentumfilmjében szerepeltek a társulat tagjai. A filmben - amelynek szegedi helyszíneit az SZTE épületeiben forgatták, és aminek a címe Csodálattal és hálával - játszottunk hallgatókat és pályatársakat, nagyon jó volt ennek a részese lenni.


- Melyik előadásotokat játszottátok a legtöbbször ebben az évben? Miért éppen azt? V. N.: A démon gyermekei ment a legtöbbször, a 34-dik előadásnál tartunk. Közel három éve megy, és 2019-ben az utolsó előadások lesznek láthatóak belőle. Szép három év volt ez. Azért játszottuk, mert szeretjük mi és a közönség is.


- Melyik az a 3 szó, ami az új évben előttetek álló feladatokat meghatározná? Miért ezek?


V. N.: Saját játszóhely megtalálása, kitalálása, létrehozása úgy, hogy semmilyen kialakult kapcsolatunkat nem adjuk föl, ugyanis nagyon szeretünk a Szegedi Pinceszínházban lenni és nagyon köszönjük hogy ott lehetünk. Van egy tornatermünk is, ahová tervezünk előadásokat.


Új bemutatóink: A XVI. évadunkban két előadásunk is készül, az egyik Jagos István Róbert darabja, az Evangélium, a másik pedig Závada Péter darabja, a Reflex, amit Hadzsy János rendez.


SZESZT: A IV. Szegedi Egyetemi Színházi Találkozó (SZESZT) megszervezése, ami 2019. áprilisának végén kerül megrendezésre.

Pintér Béla: A démon gyermekei

- Hogyan látjátok, 2019-ben mi lehet a Magyar Szín-Játékos Szövetség legfontosabb, reálisan elérhető célkitűzése?


V. N.: Legfőképpen az erősödés, és hogy legyen még nagyon sokáig. Az erősödést valahogy úgy értem, kívánom hogy legyen még szerteágazóbb, mert szerintem minden társulat, csoport fontos hogy tudjon hallatni magáról, az meg nekem fontos, hogy én is halljak róluk. Ennek a körkép-sorozatnak is mindig elolvasom mindegyik részét, és bevallom: jó érzés tudni másokról, hogy ők hogyan csinálják, hol tartanak, milyen munkáik vannak. Mindig jó löket számomra az év elején ez.


A legfontosabb, amit mindig mindannyian mondunk: hogy legyen erősödés anyagi forrásokban, támogatásokban is.


- Ha tanácsot kérne tőled a kulturális államtitkár, miket javasolnál neki a(z amatőr) színházi terület jobb működése érdekében?


V. N.: Nagyon figyeljen oda erre a területre, mert a leginkább közösségteremtő forrás, amit érdemes mindenféle eszközzel támogatni.


Az én tapasztalatom az, hogy olyannyira szerteágazó ez a terület, hogy nem tudod igazán megmondani, milyen hatások érvényesülnek benne. Egy biztos: csupa vagány és pozitív dolog lesz csak belőle.


A legpozitívabb irány az ahogyan felépül egy társukat, közösség lesz és évtizedekig együtt marad, vagy tagjai bizonyosan rengeteget visznek el magukkal, akárhova mennek.


A fesztiválok, találkozók létrejöttének anyagi támogatása is fontos, mert ott találkozunk beszélgetünk, és tanulunk egymástól.

Programajánló

LEGFRISSEBB CIKKEINK
ROVATOK

Játékos folyóirat

Folyamatosan archiváljuk a Játékos régi lapszámait, olvass bele, mi volt a téma 20 évvel ezelőtt!

Október 27. 19.30, Szegedi Pinceszínház

Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ) - Závada Péter: Reflex

Október 28. 19.30, Óvóhely

Reménytelen Konvoj: Orgia

November 6-7. Artus Stúdió

Magyar Művek Szemléje 2020

November 9. 19.30, Óvóhely

Trainingspot: Helyettem élsz

© 2015 Magyar Szín-Játékos Szövetség

  • Facebook B&W