Szín-Játékos Körkép 2014. - SZESZ
Évértékelő sorozatunkban a Szegedi Egyetemi Színházat kérdezzük a 2014-es év élményeiről, sikerről, nehézségekről és újévi tervekről.
- Milyennek éltétek meg a 2014-es évet?
Varga Norbert: Nagyon pörgős év volt, talán így visszanézve extrémen pörgős. Megszűnt a játszóhelyünk, újat kellett keresni, ugyanakkor telve voltunk energiákkal és tervekkel. Ez a játszóhely kérdés nálunk itt Szegeden amúgy nálunk rendszeres probléma, ezt reméljük kinőttük, most a Szent-Györgyi Albert Agóra ad otthont Nekünk. Nyáron Civil Piacon vettünk részt, gólyáknak mondtuk hogy vagyunk és a Szegedi Ifjúsági Napokon improvizációs színházat csináltunk. Három darabot mutattunk be ebben az évben Örkény István tollából a Borék című vígjátékot még áprilisban, a közönség kérésére is októberben ennek 2. felvonásaként az Egypercesek-et, szintén ebben a hónapban az SZTE és a Szegedi Nemzeti Színház közös produkciójában vettünk részt négyen a társulatból. Ez a három dolog sűrűsége ellenére is nagyon jó élmény volt meg siker és sokan jöttek el ezekre az előadásokra.
Egy kakukktojás produkciónk is volt, az SZTE hallgatóinak kellett írni ha akartak, a levenduláról mint növényről akrosztichonokat, az SZTE kulturális irodája hirdetett ilyen pályázatot, s minekünk átadva az anyagot arra gondoltunk, hol megzenésítjük őket, hol pedig úgy bánnunk velük mint színdarabbal, vagy mint játékkal. Nagyon szép sikere volt ennek, sok ifjú költő titánt ismertünk meg, s még folytatjuk, bővítjük az anyagot.
Jártunk a Janus Egyetemi Színház (JESZ) meghívására Pécsett a IX. Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztiválon az Örkény: Egypercesekkel. Nagyon jó élmény volt és nagyon sok előadást néztünk meg, a fellépésünk pedig jól sikerült. Keveset sikerült beszélgetnünk viszont, társulatoknak egymás között, munkáinkról, dolgainkról.
- Mi sikerült a legjobban?
V. N.: Gondolatilag, formanyelvileg, rendezésileg az Örkény: Egypercesek. A 12 dühös ember üzenete, tartalma, és ahogyan az elérte a közönséget, illetve az együtt lélegzés a színpadon és tanulás egymástól szintén nagyon jó volt. Az pedig hogy az akrosztichon pályázat okán ismét dalokat írtunk és zenéltünk, szintén nagyon építő és fontos helyzet volt. A Szegedi Egyetemi Színházért Egyesületünk fejlődik, tudtunk pályázni, kaptunk támogatást a várostól, s még többet az egyetemtől. Reményeink szerint, ha utaznunk kell, mert másfele is hívnak bennünket játszani, nem lesz probléma az anyagiakkal.
- Mi okozta a legnagyobb nehézséget vagy csalódást?
V. N.: A játszóhely keresése. Ez az a probléma, ami időről időre felüti a fejét, jó lenne, ha többet nem ütné fel. Főként azért nem , mert ilyenkor szembesülünk, azzal, hogy ha valahová jó céllal és szándékkal is indulunk el, hogy ha lehetne, mi oda szívesen mennénk játszani és fiatalokról szól a dolog, akkor sem biztos hogy a jó szándékunk s az eddigi tapasztalataink, munkáink fontosak lennének ott.
- Mit vártok az Újévtől?
V. N.: Az újévben hátra van még egy új bemutató és egy felújítás s a továbbjátszásaink és a vendégszereplések. Az Egyesületünk meg fejlődjön és erősödjön, ezt kívánjuk. Szeretnénk a zenei vonalat sem elhanyagolni, ezeket a verses-zenés esteket is szeretnénk folytatni, gyakrabban próbálni rá.
Szóval az újév is legyen pörgős, picit kevésbé extrém pörgős. Azt is szeretnénk, ha a Szent-Györgyi Albert Agóra maradna a játszóhelyünk a következő évadra is. A nyári játszóhely keresgélés kimerítő és fárasztó. Jöhet mindenhez a sok energia az univerzumból.
