Játékos
- 2019. jan. 8.

"Felszabadultan és szenvedéllyel dolgoztunk" - Szabad Színház 2018.

Tavaly lett 60 éves a székesfehérvári Szabad Színház, ahol négy-öt generáció találkozhatott a jubileumi ünnep apropóján. Tavalyi évüket jó kedv, sikerek, koprodukciós együttműködések jellemezték, de az új évben a TAO-törvény módosítása most őket is nehéz helyzetbe hozza. Nagy Judit művészeti vezetőt kérdeztük a társulat tavalyi évéről és az idei tervekről, lehetőségekről.

- A korábbi tervekhez képest hogy sikerült számotokra a társulat 2018-as éve?

Nagy Judit: Nagyon szépre és tartalmasra sikerült a Szabad Színház jubileumi éve, hiszen 2018-ban ünnepeltük a társulat alapításának 60 évfordulóját. A 2018-as évre több előadással és kiállításokkal készültünk. A nagy társulati találkozóra pedig tavasszal kerítettünk sort. Sokan eljöttek, így együtt volt négy-öt generáció. A Prikulics utánpótlás csoportba járó gyerekekkel meglepetés előadással is készültünk. Nagyon megható volt a fogadtatás is. Sajnos vannak olyan társulati tagjaink is, akikkel már nem tudtunk találkozni, csak jó szívvel emlékezni egy Noir est keretében. A jubileumi év címéül egy Pilinszky verset választottunk, amelynek címe: Egy szenvedély margójára... talán érdemes elolvasni is, hogy megértsük, miért is dobtunk a legkedvesebb előadásainkkal és szerepeinkkel feliratozott kavicsokat a fehérvári tóba:

Pilinszky János: Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál a kavicsok közt egyre, mely mindöröktől fogva az övé, és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza! Egész szíve a tenyerében lüktet, oly egyetlen egy kezében a kő, és vele ő is olyan egyedül lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle. A víznek fordul, s messze elhajítja. Hangot sem ad a néma szakítás, egy egész tenger zúgja mégis vissza.

- A 2018-es év alapján melyik lenne az a 3 szó vagy kifejezés, mellyel a társulat munkáját jellemezni tudnád? Miért éppen ezek?

N. J.: Jó kedv - Tavaszra, a Kortárs Művészeti Fesztiválra két bemutatóval is készültünk. Kortárs művekkel, egy finnel és egy magyarral. Ez utóbbi, Tallér Edináé egyben magyarországi ősbemutató is volt. A szerző jelen volt a premieren, és nagy örömünkre tetszett is neki. Mindkét próbafolyamat alatt remekül éreztük magunkat, sokat nevettünk, felszabadultan és szenvedéllyel dolgoztunk. Biztosan hozzájárult a jó hangulathoz a jubileumi év eufóriája is... és ekkor még azt sem gondoltuk, hogy őszre milyen döntés születik a független színházak ellenében (TAO-törvény kedvezőtlen módosítása).

A gimnazisták önálló rendezéssel nyertek, és jól szerepelt a gyermek utánpótlás csoportunk is a Weöres Gyermekszínházi Fesztiválon.

Az egész évünk vidámságban telt. Náluk az évad nyáron is folytatódik, több fesztiválon is szerepeltünk, illetve hagyományosan néhány napot együtt is nyaralunk az esztergomi színjátszó és fotós barátainkkal a Duna-parton. Megújulást hoz az életünkbe az a tény, hogy cseperednek az év elején született társulati babák, akiket mindenki kényeztet. Karácsonykor is együtt vagyunk egy kicsit, és hagyományosan a Szilvesztert is együtt töltjük, az idén Ravazdon jártunk, a 90-es évek tematikus jelmezeiben.

Összefogás-siker-koprodukció - Őszre beneveztük az új előadások közül a Káosz címűt a Paál István Fesztiválra, ám az időponthoz közel kiderült, hogy egyik szereplőnknek el kell utaznia a fesztivál alatt. A társulat azonban nem esett apátiába, inkább összefogott. Az egyik oszlopos tag önzetlenségével olyan ügyesen "mentette" a helyzetet, hogy az előadás cseppet sem csorbult, végül minden lehetséges díjat sikerült elhoznunk a fesztiválon. Ez volt a társulat számára a lehető legjobb, ami a jubileumi évben történhetett velünk, nagyon boldogok voltunk mindannyian.

Ezt követően aztán késő ősszel egy izgalmas koprodukciós munkára is lehetőség nyílott a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal, mégpedig egy nemrég elhunyt helyi író, Sobor Antal Perelj uram! című regényének színpadi adaptációjában.

A mű egy 1849-ben, a Haynau-korszakban játszódó igaz történetet dolgoz fel. Kevesen tudnak arról, hogy a szabadságharcot követően vidéki papokat is kivégeztek, amikor azok kihirdették a trónfosztó debreceni nyilatkozatot. Ez a munka nagyon érdekes és tanulságos mindannyiunk számára, hiszen eljöttek, eljönnek a kései utódok is megismerni az egykori lelkészek igaz történetét. Az előadást Budapesten is fogjuk játszani, március 14-én. A református lelkészt, Szikszay Jánost Gáspár Sándor, a katolikus Manszbarth Antalt Imre Krisztián alakítja. Az előadást Szikora János rendezte.

A filmek új generációs alkotói - Az elmúlt évadban az utánpótlás csoporttal formanyelvi kísérleteket folytattunk. A színházi mellett a filmes formanyelv átadásával is kísérleteztünk. A kísérlet olyan jól sikerült, hogy a gyerekek A Walesi bárdok című filmjét az Országos Diákfilmfesztivál zsűrije a legjobb irodalmi adaptációnak minősítette. Tv beszámoló:

A film pedig itt látható:

Ősszel aztán a kisfilm a Fehérvászon Fesztiválon ismét közönség elé került, ahol szintén nagy sikert aratott. Így hát a gyerekek és társulati mentoraik több oldalról is megerősítést kaptak arra vonatkozóan, hogy érdemes néha kiruccanniuk a filmek világába is. 2019-ben erre a felnőtt társulatnak is lesz lehetősége, mert folytatódik az az I. világháborús, helyi történetről szóló film, amelynek első részében már szerepeltek a színészeink, szintén a Vörösmarty Színház színészei mellett.

- Melyik előadásotok próbáira emlékszel vissza a legszívesebben?

N. J.: Ahogy korábban is kitértem rá, mindkét új előadásunk próbái jó hangulatban, sok nevetéssel teltek. A Káosz-próbák legsikeresebbike talán az volt, amikor az előadásban szereplő zenék kortárs alkotói is benéztek a próbáinkra. Azt hiszem, ez minden színészt tovább inspirált. A másik emlékezetes próbát egy késő tavaszi erdei színház előtt a közeli parkban tartottuk, ahol mindent be kellett fújnunk erős illatú levendula olajjal, annyi volt a kullancs. Hogy aztán Pucktól, vagy a levendulától tartottak-e jobban a kullancsok, azt nem tudom, de végül mindenki megúszta.

- Volt-e olyan workshop, műhelymunka, színházi tréning, ami előrelendítette a csapatot, és amit akár másoknak is ajánlanál?

N. J.: A gyerekek számára szervezett színházi és filmes formanyelvek párhuzamos foglalkozásai nagyon izgalmas, és hatékony módszertannak bizonyultak, ezt másoknak is ajánlanám.

- Melyik előadásotokat játszottátok a legtöbbször ebben az évben? Miért éppen azt?

N. J.: Adventi gyermek előadásainkból, valamint Tallér Edina szociobörleszkjéből, a Kaliforniai álom című előadásunkból játszottunk a legtöbbet. Előzőekből azért, mert ezekre mutatkozott a legnagyobb közönségigény, a másikból azért, mert a technikai feltételei ellenére ez a legmobilisabb előadásunk, szereplőszáma pedig egyeztetési szempontból ideális.

- Melyik az a 3 szó, ami az új évben előttetek álló feladatokat meghatározná? Miért ezek?

N. J.: Túlélés - Sajnos bennünket is nagyon negatívan érint a TAO törvény módosítása, hiszen ez adott lehetőséget arra nekünk, hogy produkcióinkat valamiből finanszírozni tudjuk, és több-kevesebb rendszerességgel másokat is meg tudjunk hívni. Ha ez nem lesz, nekünk a forrásainkat és működési lehetőségeinket tekintve mindenképpen visszalépés lesz a 2019-es év.

Összefogás, összetartás - Az hiszem ebben a szituációban nagyon fontos lenne az összetartás, összefogás, és az érdekképviselet.

Innováció, tervezés - Amikor a Stúdió K-s Nagypál Gáborral készült interjút olvastam, nagyon szomorú lettem, mert az elmondottak minden részletével azonosulni tudtam, és sajnos a körülmények miatt én sem láttam a független színházi világ esélyeinek jobbra fordulását. Ám azt is tudom, hogy amikor szűkülnek a lehetőségek, akkor van a legnagyobb szükség az energiák beosztására, ami csak újabb szervezeti és módszertani innovációkkal, és jó tervezéssel érhető el. Úgyhogy ki kell mondjuk, hogy a 2019-es év úgy tűnik nem a kényelmes, jólesős alkotások éve lesz, inkább küzdelmesnek látszik, ami sajnos sok művészi energiát felemészt.

- Hogyan látjátok, 2019-ben mi lehet a Magyar Szín-Játékos Szövetség legfontosabb, reálisan elérhető célkitűzése?

N. J.: Talán egyrészt a hatékony érdekképviselet, másrészt a már tavaly is javasolt dokumentáció, vagyis a meglévő dokumentációk feldolgozása a magyarországi független színházakról. A Magyar Színháztörténeti Intézettel, Szín-Játékos Szövetséggel, színházi / kulturális menedzser képzést folytató egyetemekkel (szakdolgozók) karöltve fel kell dolgozni, tovább kell adni a meglévő tudásokat, emlékeket, tapasztalatokat, híres előadásokról szóló dokumentációkat. Szinte havonta vesztünk el valakit, aki ebben a témában valami fontos dolgot csinált, vagy tud a kezdetekről beszélni, mert részt vett benne, de nem dokumentáljuk. Kutathatóvá kell tenni a mozgalmat, és talán vagyunk még egy páran, akiknek jól dokumentált a történetük, valamint egymással is tartják a kapcsolatot.

- Ha tanácsot kérne tőled a kulturális államtitkár, miket javasolnál neki a(z amatőr) színházi terület jobb működése érdekében?

N. J.: A következő javaslatokat tenném:

Először is ismerje meg a mozgalmat, ehhez talán jó volna forgatni egy sokak számára hozzáférhető dokumentumfilmet, vagy még inkább filmeket.
A TAO tv. módosítását vegyék újra napirendre, a kicsik érdekeinek figyelembe vételével.
Segítse a fesztiválok rendezését, amely találkozási és ismeretátadó fórum is egyben.
Érje el, hogy nagyobb összegű forrás álljon rendelkezésre a működésre, szakmai programokra, projektekre, infrastrukturális fejlesztésekre, amely révén lehetővé válik, hogy fő állású szakemberek segíthessék a társulatok munkáját.
Legyen forrás ún. összművészeti fesztiválokra, rendezvényekre, ahol a fiatal szerzők, alkotók tudnak találkozni egymással, lehessen több határon kívüli közös program, projekt.
A társulatok munkáját segítsék alkotói munkaidő kedvezményekkel (önkéntes munkaként, regisztrált szervezeteknél, pl.)