• Komáromi Sándor

SOPRON PROGRESS 2017 - a művészeti vezető záró gondolatai


Egy jó fesztiválnak sok szempontnak kell megfelelnie. Mindig van egy befogadó város, egy kiszolgáló intézmény, mindig ott van a közeg, amelynek szerveződik, és mindig ott vannak az egyéni szempontok. Ízlésünk és elvárásaink sokfélék lehetnek, kulturális és művészi igényünk más és más. Utólag mindig többet és jobban lát az ember, és ez adja a tapasztalatot és a lelkesedést a következő lépéshez. És ha minden jól megy, Sopronban fesztivál született, amit mostantól közösen formálhatunk, hiszen a legfontosabb szűrőkön átment.


***FOR ENGLISH SCROLL DOWN***


Sopron igazi kulturális csoda, történelmiségével és boraival, határközeliségével és gasztronómiai igényességével együtt igazi turisztikai élmény a jelenlévők számára. A Soproni Petőfi Színház profi hátteret adott a fesztivál bonyolításához, és hát valljuk be, kevés olyan amatőr-, diák-, vagy gyermekszínházi fesztivál van Magyarországon, amelynek kiszolgáló hátterében egy megyei jelentőségű kőszínházi intézmény áll.


Az sem utolsó szempont (és szerintem ez is ritkaságszámba megy), hogy a fesztivál előadásaira 2000 jegyet váltott a helyi közönség, ami az öt napra leosztva napi 400 külsős érdeklődőt, színházbarátot jelent.


Egy igazi reflexió a negatívumokról sem feledkezhet meg, így ezekről is szólnom kell. A fesztivál megvalósulásának lehetőségei sokáig bizonytalanok, vagy inkább kérdőjelesek voltak, és bár a válogatás már márciusban megkezdődött, végleges és teljes menetrend csak augusztus végére alakulhatott ki. Emiatt a hivatalos értesítések megkéstek kicsit, amit joggal róhat fel a jelentkező csoportok közül az is, aki bekerülhetett, az is, aki most versenyen kívül szemlélhette csak az eseményeket.


A késői időpont a párhuzamos rendezvényekkel is nehéz egyeztethetőséget hozott, ami miatt az off-programokból idén kimaradtak a workshopok és közösségi események (leszámítva a fesztiválhelyszínt, ahol igazából már a csoportokon is múlt, kialakul-e fesztiválegyüttlét, legalábbis annak zenés-táncos eseményei). Jómagam 20 éve vagyok drámatanár, 20 éve járok fesztiválokra Magyarországon és külföldön egyaránt, és nagy bizonyossággal mondhatom, az igazi fesztiválhangulat mindig mindenhol annak kérdése volt, miért és milyen attitűddel vagyunk jelen. Vagyis hogy jelen vagyunk-e. A Progress következő alkalmával ezekre is nagyobb hangsúlyt lehet fektetni, hiszen az első, idei fesztivál kicsit óvatos, de sok szempontból túlteljesítő ismerkedésnek mondható. Bebizonyosodott, hogy az amatőrszínházi életnek helye lehet, helye van Sopron kulturális életében.


A válogatás során igyekeztem több szempontot érvényesíteni. A válogatás meg kellett feleljen annak a követelménynek, amit az amatőrszínházi szféra támaszt, nevezetesen hogy reprezentatív legyen, de annak is, amit a helyi közeg elvárt, vagyis hogy a nézőknek is szóljon.

A válogatásba gyerekcsoport, középiskolásokból álló társulat, vegyes korosztályú csapat is helyet kapott, különböző formanyelven születő előadások mutatták meg a csoportokra jellemző bátor és kísérletező szellemet, így elmondható, hogy a fesztivál képes volt felmutatni a nem hivatásos színházi műhelyek szférájában fellelhető sokszínűséget.


A versenyprogram látogatottsága azt is bizonyította, hogy ezek a társulatok magas művészi minőséget képviselnek, ami azt is jelenti, hogy saját közegükben méltó módon látják el a kulturális alapellátás különféle feladatait.


Ezekre a csoportokra nagy szükség van. Nem csak közvetítik, hanem fenntartják, és sok esetben teremtik is a kulturális értékeket és tradíciókat, a maguk módján, másfajta szabályrendszerben, mint a profi, tehát hivatásos műhelyek. Ez a másság azt jelenti, hogy gyorsabban, közvetlenebbül reagálnak a körülöttünk lévő világra, gondolkodásuk ösztönösebb, segélykiáltásaik jelzőbóják, humoruk akár a shakespeare-i bohócoké – egyszerre groteszk, önironikus és filozofikus, de mindenképpen igaz.


Ez az IGAZ-ság adja szerethetőségüket és különcségüket egyaránt, okozhat kényelmetlenséget vagy ami még fontosabb – mély magunkra ismerést. Mint a gyermek, aki kérdéseivel és kijelentéseivel soha nem bántani, mint inkább megérteni akar. Ezt a törekvést márpedig tisztelni, bátorítani érdemes. Ezt tette a Sopron Progress 2017 azzal, hogy elindított egy lehetőséget egy magyarországi szervezésű, nemzetközi kitekintéssel bíró fesztivál megalapozására.


A részvevőkről


Nagy sajnálatunkra a Sri Lankáról meghívott csoport végül lemondani kényszerült a fesztiválon való részvételt, így az 5 magyar és 4 külföldi csoport helyett csak 3 külföldi csoport versengett a fesztiválon. Az előadásokról szóló szakmai beszélgetések során színháztörténeti kitekintést éppúgy adott a zsűri, mint az előadásról szóló kritikát, de ami ennél is fontosabb volt, hogy nem volt kizárva a párbeszéd lehetősége – néző és más csoport éppúgy hozzászólhatott az értékeléshez, így a csoportok több szempont érvényesítését követhették végig munkájuk reflexiójaként.

Az olaszok (Avanzi di Scena) kiváló montázstechnikával álmodtak színpadra egy múltat megidéző moziuniverzumot, ahol volt időnk és lehetőségünk elmerengeni azon, milyen nagy formátumú történetek alakították az olasz filmvilágot, és milyen keveset vagyunk képesek birtokolni ebből az egyéni interpretációk és szabad asszociációk segítségével is.


Az eF színház, vagyis a lengyel ifjak felnőtt művészeket meghazudtoló pontossággal hoztak létre black-light színházat, amit a jelen lévő mintegy 150 főből álló óvodás közönség éppúgy élvezett, mint az állva tapsoló olaszok.


A németek (Compania Sincara) Don Quijote-parafrázisa a maszkos színjáték technikáit használta ki mesteri fokon, nem véletlen, hogy számtalan díjjal, köztük Vidnyánszky Attila felajánlásával, a magyarországi MITEM-re történő meghívással gazdagodott a társulat.

A magyar műhelyek közül látható volt a győri RÉV sok fesztivált megjárt, sok díjjal gazdagodott előadása, az Irina, ami a soproni fesztiválon is bizonyított, hiszen a kreatív együttes munkáért a zsűri különdíjban részesítette a munkát.


A budapesti Vörösmarty Gimnázium növendékei az elmúlt évek során már sokszor bizonyították rátermettségüket kortárs színházi munkák létrehozása, valamint társadalmi és szociális problémáknak való hangadás terén. Csonka című előadásuk Perényi Balázs és Szalai Ádám társrendezésével jött létre, és a család-csonka család témájában gondolkodtatta el és késztette önvizsgálatra a nézőket.


A Soltis Lajos Színház tabukat feszegető, az Isten és hit nélküli világot, valamint a kiégett és hétköznapi problémákon elvérző emberi viszonyokat színpadra állító Vaknyugat című előadása is több különdíjjal távozott, köztük a zenei- és látványvilágért, valamint színészi alakításért járó elismerésekkel.

A deszkiek kísérletező kedvű, férfi-nő viszonyának örök kérdéseit taglaló, helyenként lynchi és bergmani képeket idéző Csend, Élet című előadása megosztotta ugyan a közönséget, de formai keresése végett fontos szereplője volt a fesztiválnak, hiszen egy ma már ritkán használt formanyelvet, a szertartás-színház, a versszínház, valamint a wilsoni képszervezés különleges egyvelegét hozta Sopronba.


A KB35 az ország egyik legjelentősebb amatőrszínházi műhelye, és egyben legnagyobb közössége. Náluk valósul meg évről évre az amatőrszínházi szféra legfontosabb feladata – generációkat megmozgatni, nevelni és fejleszteni drámás és színházi eszközökkel. Az Engedetlenek című előadás a kizsákmányoló hatalommal szembeni magatartást vette górcső alá.


A számtalan értékes off-program között szereplő magyar csoportok közül igazi unikális jelenségnek számított a kupuszinai Sturcz József Színjátszó Csoport, akik talán nem is tudják, milyen csodával örvendeztetik meg a színházi világot. Trezka című előadásuk az élő művészet és hagyomány maga, de a legjobb, a legtisztább értelmében, hiszen amellett, hogy profi módon énekelnek, és elképesztő magabiztossággal hoznak létre historizáló, mégis élettel teli népszínművet, a darabban felvonultatott szokásrend és hiedelemvilág olyan ábrázolását hajtják végre, amelyre egyetlen „múzeummá merevedett” hasonló jelenség sem képes.


Összességében és a kezdeti nehézségek ellenére a fesztivál sikeresen zajlott, ehhez a rengeteg támogató és segítő mellett Pataki András és Várszegi Tibor személyes munkája és jelenléte éppúgy hozzájárult, mint Regős János az MSZJSZ elnökeként, Lucie Orbók, Pinczés István és Katona Imre zsűriként, Oláh Júlia grafikusként és konferansziéként, Németh Ervin dramaturg az írásos anyagok szerkesztőjeként, Németh Anna tudósítóként, valamint Varga András és Mike László tévés munkatársként. Várjuk a folytatást.


Komáromi Sándor A fesztivál Művészeti Vezetője

Kritikák, fotók és egyéb információk:

https://www.facebook.com/soprontheatrefestival


CLOSING THOUGHTS OF THE ARTISTIC LEADER

English translation by János Regős

Sopron and The Festival: A good festival must meet many different requirements. It is always there a hosting city, an institution servicing it, a community for which it is organized and are always there the individual viewpoints. Our taste and expectations should be multifarious; our cultural and artistic claims should be quite different. After it is over one always can see better, and this gives chance and also enthusiasm to take the next step. And if all goes well, a festival has been born in Sopron designed to be molded further together as it would have gone through the most important filters.


Sopron is a real cultural miracle with its historical treasury, with it tasty wines and cuisine, with its closeness to the border – all these together makes a real touristic experience for those who are present. The Sopron Petőfi Theater supported the festival with its professional staff and facilities, and one must admit that rarely happens by an amateur-, student- or children’s theater festival that it is backed by a county-wide operating, established theatre institution.


It is not the last one among the viewpoints (and it also rarely happens) that 2000 local spectators had booked tickets for the festival performances. This fact means that in general more than 200 external theater fans came to see each performance.


A real reflection does not forget about shortages so I have to speak about these as well. The realization opportunities of the festival have been uncertain for quite long or better to say they have been “question marked”. Well, although the selection process had been started already in March, the final and full timetable has been set together only for end of August. So the official info on the selection decisions have reached the applicants and interested quite late which rightly could be blamed of by both those groups that have or have not been selected finally and could take part in the festival only in the off program.


This delay in the main program had a side effect on the offs. Because of this the community events, workshops had to be left out. Having participated in many festivals for more than 20 years I do say that the festival mood depends on the quality of the people’s presence if they are really present at all. By the next edition of PROGRESS more emphasis could be put on this, as by this first occasion somehow it went like some cautious socializing, on the other hand, and in some cases a bit overdone. It proved anyway that there’s a room for the amateur theatre life in Sopron’s cultural life.


Selection philosophy: During the selection process I tried to take into consideration several points of view: the sorting should meet the demands of the amateur theatre scene, namely it should be representative but at the same time should satisfy the expectations of the local audience.


So there were children’s, secondary-school, and mixed age theater groups in the basket. The brave and experimental spirit that characterized the invited groups has been shown up in different artistic languages so the festival could represent the multicolored facets that one can find in the non-professional theatrical laboratories.


There is great need for such groups, not only because they mediate but maintain and in many cases create cultural traditions and values. They make all this in a different set of rules as opposed to the professional theaters. This alteration means that they can react on the surrounding world faster and more directly, their way of thinking is more instinctive, their cry for help works like signaling buoys, their humor is like Shakespeare’s clowns – grotesque, self-ironic and philosophical at the same time but always true.


This “trueness” makes possible to love them and also their eccentricity. Sometimes it can cause discomfort or, what is more important, deep self recognition. As a child who with he/r questions and statements never wants to offend but rather to understand. However it is worthwhile to respect and encourage this endeavor.


This had been acted by SOPRON PROGRESS 2017 when it has launched an opportunity for a Hungarian festival with a perspective on the international amateur theatre field.


A FEW WORDS ON THE PARTICIPANTS For our greatest pity the group from Sri Lanka had to cancel the participation because of visa problems. So finally 5 Hungarian and 3 international groups took part in the festival. During the discussions on the shows the jury gave both an outlook on theater history and criticism but what is more important than this, the chance for dialogue has not been excluded from the talks. So the groups could get reflections on their work from many sides.


The Italians (Avanzi di Scena) with an extraordinary montage technique dreamt on stage a movie universe evoking the past of the Italian ‘film factory’. We have got the time and chance to ponder on how great stories and stars gave shape to the Italian film universe and till now how little we possess from this.


The Germans’ paraphrase on Don Quixote (Don Q by Compania Sincara) masterly exploited the mask play technique and it is not a coincidence that it won the most awards among others the invitation to the Budapest National Theatre’s MITEM International theatre festival.


Among the Hungarian groups was seen the RÉV Theater’s IRINA that have been performed in many festivals recently for example the Tyumen CEC festival. Here the jury awarded them for their creativity. The students of the Vörösmarty Grammar School have recently been proved their theatrical skills and social sensibility many times. Their performance The Broken Family co-directed by Balázs Perényi and Ádám Szalai made spectators to think and introspect of the family problems present everywhere around.


Some special awards have gone to the Soltis Lajos Theater’s The Lonesome West production that beyond any taboos put on stage a world without God and belief and human relations bleeding of common problems. Acknowledgements were given to one of the actors, the three musicians and for the stage design.


From the village of Deszk an experimental group came show us the everlasting questions of man and woman, in some moments evoking the movie pictures of Lynch and Bergman. Well, although their performance entitled Still Life divided the audience but still became an important part of the festival because of its experimental search for form: the ceremonial- and poetry theatre got a Bob Wilson like visual realization.


The KB35 Company is one of the most significant amateur workshops and communities of the country. By them the most important mission of amateur theatre scene is been realized year by year: to make move generations, educate and develop through dramatic and theatrical means. Their show based on Lope de Vega’s The Disobedient scrutinized the behavior of the exploited who confront/revolt against the power.


Among the numerous and valuable Hungarian off programs one was really a great present. This is the Strucz József Players Company from Kupuszina (SRB). The players in this village group might not be aware of what a miracle they keep in their hands: this is the coexistence of live art and the tradition itself in the best and most pure way of the word. And what is more, they sing, dance and play like professionals, in an amazing way they create a historical but still alive folk-play, an interpretation of habits and suppositions that normally belong to museums.


In general and in spite of the initial difficulties the festival ran successfully. Besides a plenty of helping and supporting hands the personal efforts and presence of Mr. András Pataki (Director of Petőfi Theater), Tibor Várszegi (managing director of the festival) and János Regős (Chair of HFATP), Lucie Orbók, István Pinczés and Imre Katona (members of Jury), Julia Oláh designer and compere, Ervin Németh, the dramaturge, editor of the printed materials, Anna Németh the press correspondent - all did have an important part in this.


We are looking forward to the continuation.


Criticisms and all other info: https://www.facebook.com/soprontheatrefestival


Sándor Komáromi artistic director of the festival


SHORT BRIEFING AND SOME PICTURES ON THE PROGRESS 2017 SOPRON AMATEUR THEATRE FESTIVAL


The second edition of PROGRESS International Amateur Theatre Festival PROGRESS 2017 SOPRON has come to its end on 24th.September. The Hungarian City of Faith, Sopron and the Petőfi Theatre proved to be An excellent host of the festival.

The Grand Prize of the festival went to the German Group from Leipzig Compania Sincara’s Don Q. The festival besides five Hungarian groups hosted an ethnic Hungarian group from Serbia, an Italian and a Polish company. An exceptional pleasure was for the organizers that more than two thousand local people have come to see the shows. The three members of the jury - István Pinczés director, Imre Katona dramaturg, Lucie Malková (CZ) head of the Czech Cultural Centre in Budapest - allocated, besides the Grand Prize, fifteen special prizes.

At the closing ceremony the Meyer of Sopron dr. Mr. Tamás Fodor in his speech underlined that everybody is a winner of this festival not only the groups but the whole city and visitors who came from abroad.

János Regős the Chair of the Hungarian Federation of Amateur Theatres and Players and Board Member of CEC has read the welcoming message of Rob van Genechen, the president of aita/iata.

According to the plans the next PROGRESS SOPRON Festival will be held in 2019. The term is coincides with the twentieth anniversary of breakdown of the iron curtain in the vicinity of Sopron.

26-09-2017

János Regős Chair of HFATP

Participating companies:

Compania Sincara – Leipzig (D) Młodzieżowy Teatr Animacji Lalki i Przedmiotu „eF” Bielsko-Białá (PL) Soltis Lajos Theatre – celldömölk (H) Vörösmarty Secondary School, Drama Class - Budapest (H) KB35 Company – Inárcs (H) DESZKA Theatre – Deszk (H) Avanzi di Scena – Civitavecchia (I) RÉV Theatre – Győr (H) Tamás Ács – Sopron (H) Prompter’s Booth Company – Komló (H) Brigitta Szluka – Sopron (H) József Sturcz Playing Company – Kupuszina-Bácskertes (SRB) Róza Juhász – Budapest (H)

Programajánló

LEGFRISSEBB CIKKEINK
ROVATOK

Játékos folyóirat

Folyamatosan archiváljuk a Játékos régi lapszámait, olvass bele, mi volt a téma 20 évvel ezelőtt!

Október 27. 19.30, Szegedi Pinceszínház

Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ) - Závada Péter: Reflex

Október 28. 19.30, Óvóhely

Reménytelen Konvoj: Orgia

November 6-7. Artus Stúdió

Magyar Művek Szemléje 2020

November 9. 19.30, Óvóhely

Trainingspot: Helyettem élsz

© 2015 Magyar Szín-Játékos Szövetség

  • Facebook B&W