Az első év - LESzSz Társulat 2018.


A lendvai LESzSz Társulat még csak egy éve működik, de máris két bemutatót tartottak. Sorozatunk újabb részében a társulat vezetője, Gal Patrik mesélt az első év tanulságairól és az idei tervekről.


- A korábbi tervekhez képest hogy sikerült számotokra a társulat 2018-as éve?


Gal Patrik: Ahhoz képest, hogy ez volt az első évünk, szerintem felülmúltuk az elvárásainkat. Ehhez tudni kell, hogy a LeSzSz Társulat (Lendvai Színház Szerető Társulat) most lett egy éves, ugyanis a tagjaink többsége ezelőtt az Egy & Más Vándorszínház tagjai voltak, ami sajnos határozatlan időre felfüggesztette működését. Ezt a tagok többsége nem akarta, ezért nem sokkal később megalakítottuk a LeSzSz Társulatot. Az Egy & Más-nál az volt a bevett szokás, hogy évente egy új színdarabot készítünk el, és kb. 10-15 előadást játszunk el évente. Ezt sikerült teljesíteni, hiszen két színdarabot mutattunk be, és 16 előadást tartottunk meg idén. Ezért állítom, hogy az első évhez képest, felülmúltuk az elvárásainkat.


- A 2018-es év alapján melyik lenne az a 3 szó vagy kifejezés, mellyel a társulat munkáját jellemezni tudnád? Miért éppen ezek?


G. P.: Kitartás, csapatmunka, szenvedély. Mivel a csapat tagjai kitartottak a szenvedélyük mellett és ezt közösen csinálták az év folyamán úgy, hogy nem volt olyan gond, amit ne tudtunk volna megoldani. Ugye nem kell mondanom, hogy ez a szenvedély a színészkedés.

Hamvas Béla: Nem mind arany, ami réz


- Melyik előadásotok próbáira emlékszel vissza a legszívesebben?

G. P.: Mivel idén két előadást is készítettünk, ezért ez egy nehéz kérdés. Egyrészt azért, mert a Bakterház készítésekor szűz terület volt számomra a színházi világ szervezés szempontjából, és mindig szívesen gondolok vissza az első előadásunk elkészítésére, másrészt viszont pont emiatt a Nem mind arany, ami réz című előadásunk próbafolyamata már sokkal könnyebben ment. Egy következő érv a Bakterház mellett, ott az egyik főszereplőt játszom, viszont a Nem mind arany, ami réz pedig egy ősbemutató volt. Szóval nem tudok dönteni. Mindkettőt imádtam.


- Volt-e olyan workshop, műhelymunka, színházi tréning, ami előrelendítette a csapatot, és amit akár másoknak is ajánlanál?


G. P.: Sajnos csapatunk nem tud részt venni ilyen jellegű képzéseken, mert szabad időnkben színészkedünk, és általában a szereplésekre próbáljuk meg felhasználni a szabadidőnket. Egyre több szereplés lesz évente, és sajnos itt is lesz egy maximum, amit a társulat elbír. De mivel két előadást is elkészítettünk, ezért több szakemberrel is dolgozhattunk rövid időn belül. Így számunkra a próbafolyamatok a workshopok.


- Melyik előadásotokat játszottátok a legtöbbször ebben az évben? Miért éppen azt?

Indul a bakterház

G. P.: Az Indul a bakterházat, mivel az már egy éve van repertoáron, míg a Nem mind arany, ami réz bemutatója szeptember végén volt. Az előbbit tizenegyszer, míg a Hamvas-darabot ötször játszottuk.


- Melyik az a 3 szó, ami az új évben előttetek álló feladatokat meghatározná? Miért ezek?


G. P.: Nemigen változtatnék a már jól bevált szavaknál; kitartás, csapatmunka és szenvedély. A kitartást azért, mert tervben van jó néhány előadás, és nem szeretném, hogy a csapatnak túl sok legyen. A szenvedély azért, mert nem szeretném, hogy nyűgként csinálná ezt a társulat. Maradjon meg eme szeretett hobbijuk továbbra is életük egyik szenvedélye. A csapatmunka pedig azért fontos, mert nagyon jól összehangolódott a csoport, és szeretném, hogy továbbra is ilyen jól tudjunk közösen dolgozni, hogy alkotásaink szívből jöjjenek. Ez pedig csak jó csapatösszhangban lehetséges.


- Hogyan látjátok, 2019-ben mi lehet a Magyar Szín-Játékos Szövetség legfontosabb, reálisan elérhető célkitűzése?


G. P.: Erre a kérdésre azért is nehéz válaszolni, mert a társulatban csak egy éve foglalkozom a szervezéssel, és nem ismerem annyira a Magyar Szín-Játékos Szövetség azon rövidtávú céljait, amiknek megvalósításában gondok vannak. De az egy év is elég volt ahhoz, hogy észrevegyem a legnagyobb gondot, ez pedig az anyagi támogatások, amiket a magyar államnak kellene biztosítania a Szövetségnek. Lehet, hogy kicsit naiv ötlet, de úgy érzem, hogy valahogy meg kellene teremteni ezeket az erőforrásokat más úton, és nem csak az államra számítani. Valószínűleg ez így is van, de úgy tűnik, hogy nem működik hatékonyan, legalábbis így külső szemmel nézve. Ki kéne dolgozni egy olyan stratégiát, ami viszonylag fix bevételt teremt.

Hamvas Béla: Nem mind arany, ami réz

Persze a pénzügyi gondok ellenére jól működik a szövetség, mert a fesztiválok színvonala évről évre nő, és az ott elhangzott kritikák, javaslatok nagyban segítik a társulatok munkáját. A vezetőség is nagyon tisztességesen végzi munkáját, és ezt meg kell tartani.


- Ha tanácsot kérne tőled a kulturális államtitkár, miket javasolnál neki a(z amatőr) színházi terület jobb működése érdekében?


G. P.: Ne legyen kivételezés a szövetségek/szervezetek közt, és időben érkezzenek meg a támogatások, mert észre sem veszik, de ezzel nagyon megnehezítik a szervezetek/szövetségek életét.


Egy másik javaslat, jó lenne megyénként felállítani egy olyan szervezetet / intézetet, ami az ottani amatőr színjátszásért felelős. Biztosítson pénzügyi háttért, menedzselési vagy akár szervezési segítséget. Ha ez valahogy kialakulna, sokkal több ember foglalkozna színjátszással, és nem utolsó sorban a helyiek kulturális életén is lendítene.

Programajánló

LEGFRISSEBB CIKKEINK
ROVATOK

06 Feb 2020

19h, MU Színház

07 Feb 2020

14h, DESZ24

28 Feb 2020

11h, Csabagyöngye Kulturális Központ

Please reload

Játékos folyóirat

Folyamatosan archiváljuk a Játékos régi lapszámait, olvass bele, mi volt a téma 20 évvel ezelőtt!

© 2015 Magyar Szín-Játékos Szövetség

  • Facebook B&W