"Visszatértünk a gyökerekhez" - KB35, 2019.

14 Jan 2020

Az elmúlt évben lezajlott a tervezett átalakulás az inárcsi KB35 társulat működésében. Bár saját bemutatót nem tartottak, mégis aktív és gazdag időszakot tudhatnak maguk mögött. Szivák-Tóth Viktorral beszélgettünk a társulat 2019-es évéről, és az inárcsi közösségi alkotás útjairól. 

 

- Tavaly arról beszéltetek az interjúban, hogy átalakulóban van a társulat működése. 2019-ben mintha kevesebb tisztán KB35-ös előadást láttam volna, inkább koprodukciókkal jelentetek meg. Hol tart most a megújulás?

 

Szivák-Tóth Viktor: Az átalakulás nagyrészt lezajlott, de azért még finomítjuk. A tempót valóban visszavettük, a saját lehetőségeinkhez, igényeinkhez igazítjuk a színházi munkánkat. Nemhogy új saját bemutatónk nem volt, de a fellépéseink is visszaszorultak. A tavalyi három egész estés produkciónkat már nem játsszuk, a Ti, mint én-től 2018 őszén, a P, avagy jelenetek egy vándorszínész életéből-t télen, A tökéletességen innen-t pedig 2019 nyarán búcsúztattuk el. Az átalakulás időszakában a koprodukciók nagyon fontossá váltak számunkra.

 

Három területen dolgozunk továbbra is. Ennek arányai, egymáshoz való viszonyuk változott.

Anyakicsinyítés

 

Az egyik a saját bemutató elkészítése. Ez kiemelten fontos, hiszen az ilyen projektben vesz részt a teljes társulat. Itt haladunk a leglassabban, hiszen hetente egy, péntek esti próbánk van rá csupán.

 

Közben azok a tagok, akiknek maradt lekötetlen energiájuk, kiegészítik ezt további tevékenységekkel. Ahol lehet, ezt koprodukcióvá alakítjuk, ahol nem, ott marad a vendégszereplés. Koprodukcióban készült idén a RÉV Színházzal az Anyakicsinyítés, és a Vekker Műhellyel a Magad adod című komplex színházi-nevelési előadás, a Soltis Lajos Színházzal és a Kőszegi Várszínházzal A Cinóber hadművelet.

 

Emellett a saját színházi-nevelési műhelyünk, amely a társulat egy kisebb része, szintén aktív. Tantermi előadásainkat rendszeresen játsszuk, jelenleg két saját produkciót tartunk repertoáron, ezt három koprodukció egészíti ki.

A Cinóber hadművelet

 

Összegezve azt lehet mondani, hogy az egyesület tevékenysége igen gazdag, de ezt már nem lehet egy az egyben azonosítani a társulattal. A társulat egy közösség, az egyesület egy szervezet. Ha kívülről tekint rá valaki, akkor azt láthatja, hogy az egyesület több projekt számára nyújt szervezeti kereteket, ezek közül az egyik a társulat. Számunkra pedig a közösség továbbra is az a szellemi műhely, amely meghatározza az egyesület céljait.

 

- A legaktívabb alkotóitok már Budapesten élnek pár éve. Mennyiben kötődik a társulat Inárcshoz, illetve mik a terveitek a helyi kötődés fenntartására, erősítésére?

 

Sz-T. V.: A helyi beágyazottságunkat továbbra is stabilnak érezzük. A korábbi években elértük e téren a lehetőségeink maximumát. Ezt szeretnénk fenntartani, és változatosabbá tenni. A művészeti iskolával közösen gondozzuk a helyi gyerekszínjátszást – ez négy csoport –, ezen kívül Kovács Zoli vezeti a a diákszínjátszásból is kinőtt fiatalokból álló Sparhelt Társulatot. Ügyelünk rá, hogy minél több koprodukciónk fellépjen Inárcson, ezen kívül 2018-19-ben a Zrumecky Művelődési Háznak segítettünk sokat más vendégelőadások színházi terének biztosításában, szervezzük a Fodor Mihály Színjátszó Tábort, ide az inárcsi gyerekeknek külön támogatást biztosítunk, hogy minél többen ott tudjanak lenni, részt veszünk a nyári napközis táborokban, évről-évre megszervezzük a Kovácsné Lapu Mária Találkozót a helyi és meghívott gyerekszínjátszó csoportok fellépésével. A színházi-nevelési műhelyünk is arra törekszik, hogy minél többször lépjünk fel Inárcson és környékén tantermi előadásainkkal. Van tehát hova kapcsolódnunk, és mindenkivel nagyon partneri a viszonyunk.

 

A társulat nagyobb része nem lakik már Inárcson, de Inárcs a pénteki próbáink helyszíne és a missziónk része továbbra is.

 

- Mi okozta a legnagyobb nehézséget vagy kihívást 2019-ben, és mi volt az, amit a legnagyobb sikerként könyvelhettek el?

 

Sz-T. V.: Nem adódtak komolyabb nehézségek, elsősorban azért, mert a célkitűzéseinket a lehetőségeinkhez igazítottuk. Nem érezzük szorítónak a pályázati függést, de amikor sikerül anyagi erőforráshoz jutnunk, akkor meg tudjuk valósítani a projektjeinket. A társulatot (a saját egész estés produkciókat) függetlenítettük a pályázati forrásoktól. Ez nagy szabadságot hozott újra a színházi munkánkba. Ebben az új helyzetben szeretnénk megtalálni magunkat, és azt, hogy hogyan kapcsolódunk a szűkebb-tágabb színházi közegünkhöz. Visszatértünk a közösségi alkotómunkánk gyökereihez, és most újra meg kell találnunk, mi az a mondanivaló, amit szeretnénk megosztani a többiekkel. Ez valóban nem könnyű, de izgalmas kihívás.

 

A legnagyobb siker valószínűleg a Pillangó Paál István-diplomája. Nagyon örülünk neki, de közben hitelesebbnek érezzük, ha gratulálunk Balla Richie-nek, Tárnoki Márknak és a RÉV csapatának.

- A Színkavalkád fesztivál évek óta töretlenül az egyik legmeghatározóbb találkozója a szférának. Milyen volt a 2019-es tapasztalat, milyen terveitek vannak a jövőre nézvést, merre vannak a fejlődés irányai?

 

Sz-T. V.: A Színkavalkád egy olyan modell, amit most a SLOSZT teljesített ki. A két találkozó nem független egymástól. Mivel a SLOSZT idén tulajdonképpen hiánytalanul vendégül látott minden társulatot, akik a Színkavalkádra koncentrálódtak korábban, végre lehetőségünk volt új társulatokat meghívni. Erre a felfrissülésre már nekünk is igényünk volt. A Paralel Alkotócsoport, a Reménytelen Csoport, az Aszterión háza és az SzFE 2. éves drámainstruktorai először voltak a fesztiválon, a Soltis Lajos Színháztól a stúdiósok hoztak előadást, ebből a szempontból ők is most ismerték meg a találkozót. A visszatérők közül tulajdonképpen csak a Trainingspot volt jelen. Kicsit izgultunk, hogy sikerül-e a korábbi évek hangulatát, zsűritlenített közvetlenségét megtartani, az óvatoskodást kerülő visszajelzésekre sarkallni az új társulatokat is. De úgy ment minden, mintha mindez magától értetődő lenne. Csodás volt látni az új találkozásokat.

 

Nem tervezünk változtatni a formán, idén úgy tűnt a SLOSZT mellett ez egy ideális felállás.

 

- Milyen új előadásokat várhatunk 2020-ban a társulattól?

 

Sz-T. V.: Lesz néhány…

 

A pénteki próbáinkon most egy éve dolgozunk egy felnőtt közönség számára készülő mese-előadáson, A sötétség országa munkacímet viseli. Most tartunk a felénél, a bemutatót a Színkavalkádra tervezzük. A Ki vagyok én? (P.E.T.Ő.F.I.), és a Titanic Vízirevü esetében volt már hasonlóan elhúzódó próbaidőszakunk, de most azért kicsit más a helyzet. Fontos tapasztalat lesz a bemutató, és az is, hogy vajon hányszor és hol tudjuk játszani majd az előadást. Ezek a tapasztalatok lesznek az első visszajelzéseink arról, hogy érezzük magunkat az új struktúrában.

 

Fodor Kata hamarosan bemutatja Kinőttem című új monodrámáját, amely egy frusztrált kamasz felnövéstörténetét kíséri végig. 

 

Boda Tibor és Kovács Zoltán a Trainingspot Társulattal készít Nálatok is esik? munkacímmel egy új koprodukciót, egy felnőtteknek szóló szobaszínházi, résztvevői színházi előadást.

 

Nyáron készítjük el az új TIE-nkat. Ennek még nem találtunk meg a témáját, de bőven akad mit feldolgozni a köznevelésben érintett korosztálynak.

 

És persze, ki tudja, milyen koprodukció, kisebb projekt-ötlet fut még be.

 

- Sokfelé dolgozol mostanában a színházi világban. Az egyéni alkotói pályád mennyire kötődik-köthető éppen az inárcsi társulathoz?

 

Sz-T. V.: Ahol tudom, kötöm, de ez nem kitűzött cél, inkább adódó lehetőség. Annyit már biztosan látok, hogy mindenhol ugyanúgy dolgozom, mint a KB35-ben, és ez mindenhol kicsit másképp sül el. Ezt nagyon élvezem. Valószínűleg sokan azt hiszik, hogy ez az én hozzáállásom a színházhoz, de én azért tudom, hogy ez a KB35-ből nőtt ki.

 

Élvezem ezt a vándoréletmódot. Nagyon jó volt végre együtt dolgozni azokkal a csapatokkal, akikkel már korábban is erős volt a kapcsolat, és szinte csak jó tapasztalataim voltak olyan társulatokkal, színházakkal is, akikkel korábban még nem volt módunk összetalálkozni. Sokat tanultam arról, ki hogyan küzd meg a saját kihívásaival, egészen más működési struktúrákkal ismerkedtem meg. Ez a legunalmasabb szenvedélyem, érdekel, ki hogyan tartja fenn magát, a privát életét és a színházi jelenlétét.

 

- Ha egy jótündér teljesítené egy kívánságodat, mit kérnél a színjátékos szféra számára 2020-ra?

 

Sz-T. V.: Fiatal, provokatív, saját hangú társulatokat, autonóm alkotókat, akik több éven keresztül is együtt maradnak.