"Kezd medret találni minden folyó ügyünk" - KB35 Inárcs 2017.
Az elmúlt évek során az inárcsi színjátszók egy repertoárt játszó független színházzá erősödtek, ahol már annyi az új bemutató és párhuzamos munka, hogy az még számukra is folyton meglepetést jelent. A MU Színházban rendszeresen fellépő társulat vezetője, Szivák-Tóth Viktor válaszolt évösszegző kérdéseinkre.
- A tavalyi tervekhez képest hogy sikerült a társulat idei, 2017-es éve?
Szivák-Tóth Viktor: A tavalyi év sűrű volt, ám alapvetően sikerült tartani az egyensúlyt, az idei évet még tovább sűrítettük, [az interjú még 2017-ben készült - a szerk.] tudva, hogy ez átmeneti. Idén három új produkción kezdtünk el dolgozni, és ehhez jött még egy koprodukció a RÉV-vel, egy új komplex színházi nevelési előadás bemutatása és a korábbi forgalmazásának beindítása. Legalább a kétszeresére növeltük a tevékenységünket, és érezzük azt is, hogy jövőre bizonyos területeken vissza szeretnénk fogni a hajtást.
- A 2017-es év alapján melyik lenne az a 3 szó vagy kifejezés, mellyel a társulat munkáját jellemezni tudnád? Miért éppen ezek?
Sz-T. V.: Szervezeti megújulás, színházi nevelés, projektdömping.
A szervezeti megújulás a tavalyi sikeres működési támogatásnak köszönhető. Ez csodás dolog, lassan kezd medret találni minden folyó ügyünk. A színházi nevelési tevékenységünket is bővítettük, és úgy tűnik, ezt élvezzük, és sikeresnek, hatékonynak érezzük, vagyis szívesen bővítjük majd tovább is. A projektdömping a készülő produkciók számára vonatkozik, amit persze mindig kiegészítenek kisebb projektek. Ami teljes újdonság, hogy a 20 fős társulat párhuzamosan dolgozik ezeken a munkákon, így aztán magunk számára is meglepetés egy-egy új bemutatónk, hiszen a próbafolyamatból olykor mi is csak keveset látunk.
- Melyik előadásotok próbáira emlékszel vissza a legszívesebben?
Sz-T. V.: Én természetesen A tökéletességen innen próbáira, Malik Gábor gondolom a Ti, mint én próbáira, Boda Tibi a P-re. Ami igazi különlegesség számomra, az mégis a RÉV-vel együtt készülő Othello. Végre sikerült olyan körülményeket teremtenünk magunknak, amiben csak az alkotásra kell figyelnünk, és ez igen élvezetes, ráadásul kellemes meglepetésekkel teli a közös munka is.
- Volt-e olyan workshop, műhelymunka, színházi tréning, ami előrelendítette a csapatot, és amit akár másoknak is ajánlanál?
Sz-T. V.: Zelei Péter tartott nekünk mozgástréninget, Malik Gábor zenei tréninggel indította a munkát, én erőszakmentes kommunikációból adtam ízelítőt a többieknek, és Balla Richie a nyári táborunkban improvizációs technikákat tanított néhányunknak. Ezek mind éreztetik a hatásukat a csapatban.
- Melyik előadásotokat játszottátok a legtöbbször ebben az évben? Miért éppen azt?
Sz-T. V.: A Kimondva-kimondatlanul és a Suha versenyezhetnek ezért a címért. Az előbbi a könnyű utaztathatóság és a diák-felnőtt változat váltott játszásának köszönheti a nagyobb előadásszámot, a Suha pedig annak, hogy rendre megújul (már több szereposztáson túl van). Érdekes, hogy a közönségszervezés gyakorlati szempontjainak megfelelve, a repertoár fenntartása fontos céllá vált, így viszont egy-egy produkciónk valamivel kisebb előadásszámot ér el, mint korábban.
- Melyik az a 3 szó, ami az új évben előttetek álló feladatokat meghatározná? Miért ezek?
Sz-T. V.: Egyensúly, szervezeti megújulás, alkotás
Az egyensúly és a szervezeti megújulás összefügg, sokrétű a tevékenységünk, és ehhez keressük a megfelelő kereteket, ebben úgy tűnik megtaláltuk az utat, a korábbi szervezeti átalakulást fejlesztjük tovább. Az egyensúlyt viszont a társulat belső, érzelmi mércéje szerint szeretnénk megteremteni, úgy hiszem, hogy ez az alkotásba is új energiákat fog hozni.
- Hogyan látjátok, 2018-ban mi lehet a Magyar Szín-Játékos Szövetség legfontosabb, reálisan elérhető célkitűzése?
Sz-T. V.: Elégedett vagyok az MSZ-JSz műkösésével. A találkozók koordinálása mellett a forrásteremtésre is volt energia, a szervezetek, társulatok közötti kapcsolatokat is tudta ápolni. Szerintem az új kezdeményezésekhez lenne jó több szakmai, vagy épp szervezeti, forrásteremtő támogatást nyújtania, hogy ebben a szférában is megvalósuljon valamilyen inkubáció, hogy a fiatal társulatok ne érezzék egyedül magukat a kezdeti nehézségekkel, megtanulják kialakítani a megfelelő szervezeti hátterüket. Ez hosszú távon a szféra megújulását hozhatná.
- Ha hirtelen a társulat kapna 20 millió forintot, mire költenétek?
Sz-T. V.: Nem hiszem, hogy nagy átalakításokat hozna egy ilyen összeg. A forráshiányainkat betapasztanánk, és beosztanánk az összeget, hogy a következő 3-5 évben ne kelljen aggódnunk a működésünk ezen feltétele miatt. Biztos, hogy nagyobb hangsúlyt tudnánk viszont fektetni a PR-tevékenységünkre, ami sokat jelentene. De a működésünk alapvető kereteit a társulat belső viszonyai határozzák meg, és ezen nem szeretnénk változtatni. Nem szeretnénk az egzisztenciánkat ehhez a tevékenységhez kötni, hogy megtarthassuk az alkotás szabadságát.
Kapcsolódó anyagok:
