• Szekeres Vanda

Egy pszeudo-Molière - Finito-próbanapló


A Proscenion Drámaszínpad 10. jubileumi évadában kezdtük próbálni Tasnádi István Magyar Zombi című művén alapuló előadásunkat, a Finito-t. A Magyar Zombi Blondin Gáspár halála köré épül. A férfi, elhatározza, hogy meghal. Bezárkózik a kerti wc-be és ott mély depresszióba zuhan.


A hír hallatára különböző emberek (Polgármester, Popsztár, a költők Új Narratíva Szövetségének követe stb.) érkeznek hozzá, hogy meggyőzzék halálát adja el nekik, hogy azt különböző módokon saját érdekeikben felhasználhassák. Kiérkezik egy tévé stáb is Nagyábrándra, ami teljesen felborítja a kis falu életét.


"Blondin Gáspárnak nincsen életkedve, Sötét szobában gubbaszt, mint a medve. Nem kocsmázik, nem kertészkedik, Kidobta mind a ping-pong érmeit, Főzeléken él, feltét se kell neki, Sótlan, mióta munkanélküli."


Tasnádi maga jelöli ki drámájának műfaját: pszeudo-molière, azaz egy hamis Molière. Hamis abból a szempontból, hogy nem egy francia klasszicista drámáról beszélünk és nem követi teljes egészében a molière-i drámaépítkezést, de az ő nyomán született. Illetve az író bevallása szerint az alapötletet Nyikolaj Erdmantól lopta. De térjünk vissza Molière-hez még egy kicsit. A molière-i dramaturgia egyik alapköve, hogy a mű középpontjában olyan alak szerepel, aki egy jellemvonásában eltér a józan ész kívánalmaitól. Esetünkben Blondin Gáspár, aki a teljes nihilbe zuhan, miután kirúgják és semmi értelmet nem lát életében. Ez a vonás gyakran már a mű címében is jelentkezik: Magyar Zombi - ezt nem kell magyarázni.

A másik nagyon erősen molière-i elem, a befejezés. A francia író műveiben megjelenik a rex ex machina: a megértő uralkodó segítségével a társadalmi és emberi problémák megoldódnak, az erkölcsi világ helyreáll. Tasnádi a Hivatalos úr megjelenésével idézi meg ezt a dramaturgiai elemet. De idesorolhatóak a balett betétek vagy a veritas duplexként való olvasata is a műnek, mindkettő molière-i előzményre vezethető vissza.


Az egyik legfontosabb érv a darabválasztás során az volt, hogy egy egész társulatot megmozgató művel foglalkozzunk, hiszen az elmúlt időszakban több, kisebb létszámú előadás született és mindenkinek hiányzott a nagy kollektív együtt dolgozás, alkotás. Mivel minél hamarabb el akartuk kezdeni a próbafolyamatot, olyan szövegre volt szükségünk, amit nem kell teljes mértékben átírnunk. A darab egyik rendezője, Bernáth Viktor hosszú hetekig dolgozott a szövegen. Vannak részek, amiket kihúzott, átírt, lerövidített és a jelenetek sorrendje is eltér az eredetitől. Amik egy az egyben kimaradnak a mi változatunkból azok a balettbetétek. Az Anyósnak van egy egész hosszú monológja, melyben elmeséli az igazi falusi húsleves elkészítésének titkát, ezt is le kellett rövidíteni, ám vigyáztunk, hogy azért a végére érve nagyjából húsleves legyen a dologból. Tigris Niki szövegei is áldozatául estek a dramaturgi munkának és mivel nagyrészt párrímben íródott a szöveg csak páros számú sorokat lehetett kihúzni. Van három szereplő, akiket teljes egészében kihagytunk az előadásunkból (Speed, Fly, Megaboy), akikre a rendezői koncepcióban nem volt szükség, mert elvitték a hangsúlyt. Leginkább a vacsora-jelenet lett megpiszkálva, ott jeleneten belül is változtattunk a megszólalások sorrendjén, illetve sok mindent kihúztunk, hogy a fókusz Blondin és Blondinné kettősén lehessen.


BLONDIN: Te nem mondasz semmit, anyu? BLONDINNÉ: Mit mondjak? BLONDIN: Tizenkilenc év után... Valami mondandód csak van a temetésemen! BLONDINNÉ: Jó étvágyat kívánok!


Döntésünknek az is befolyásolta, hogy olyan problémaköröket mozgasson a választott mű, amiket a társulat is magáénak érez, általa ki-ki ki tudja fejezni saját álláspontját, gondolatait, és hogy az értelmezés rávetíthető legyen a mai világunkra is. Így például nagy hangsúlyt kap, hogy a média világa mennyire manipulatívan működik és képviselői bárkin átgázolnak a nézettség érdekében, ennek leginkább Pál lesz a képviselője az előadásunkban. De nem csak a média próbál hasznot húzni Blondin Gáspár halálából, hanem például Dr. Juhos Buda, akinek egy hullát kéne prezentálnia egy csecsennek vagy Tigris Niki, a popénekesnő azért, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben, azt híreszteli, hogy miatta lesz öngyilkos Blondin.


„Örülnek ők a dögnek, Mint a döglegyek: csakis hullára jönnek.”

Értelmezésünkben fontos, hogy az emberek - nem csak a média képviselői, hanem az egyszerű falusiak is - milyen maszkok mögé bújnak, milyen az igazi valójuk és mikor mernek vagy tudnak őszinték lenni.


A Finito előadásunk próbafolyamatát két rendező irányítja: Stampfel Krisztina és Bernáth Viktor. Mind a ketten több éve tagjai a társulatnak. Viktor három éve csatlakozott. Első szerepe Soma volt a Minden egér szereti a sajtot című meseelőadásunkban, amit Krisztina rendezett, itt kezdődött az ő közös munkájuk. Viktor rendszeresen játszik a Karinthy Színházban és a színész II. minősítést is megszerezte, viszont ez az első munkája, ahol a másik oldalon, rendezőként tevékenykedik. Krisztina az ELTE Tanítóképzőjén végzett és már első évesként jelentkezett a társulatba 8 éve, tagja a társulat elnökségének. Korábban részt vett a Magyar Szín-Játékos Szövetség szervezésében két, több hónapos amatőr színjátszó rendezői kurzuson. Nem ez az első előadás, amiben részt vesz rendezőként.


A próbafolyamat kezdete óta kétszer is sor került tagfelvételre a társulatba. Ezek a tagfelvételek elsősorban az ELTE Tanítóképzőjén tanuló hallgatóknak szólnak - a társulat nagy része is itt végzett-, de külsősöket is meghallgatunk. Például sokáig nagy dilemmában voltunk, hogy az Anyós karakterét ki játssza, mert nagyrészt egyetemista korúak a tagok, aztán megjelent Konyári Marianna, aki korban tökéletes lett a szerepre.


Van olyan szerep, amit három szereposztásban próbálunk és vannak olyan színészek, akik két szerepet is próbálnak egyszerre. Nincs kimondott konkrét első- és második szereposztás, mindenki mindenkivel próbál, így rivalizálás sincsen, hogy ki az elsődleges az adott szerepben. Ez azért is praktikus, mivel a társulat tagjai a szabadidejüket áldozzák a próbákra és nagy részünk már dolgozik, nem tud mindig mindenki jelen lenni. De így nem idegen senkitől, hogy beugorjon a váltója helyére, ráadásul ez rengeteg új ötlettel és helyzettel gazdagítja a próbafolyamatot.

Például az egyik próbán a Polgármester (László Dávid) azt az instrukciót kapta, hogy egy sámli mögé bújva osonjon és valahogy olyan sután sikerült. Majd mikor a másik szereposztás Polgármestere (Kati Gábor) került színre, ő hozott egy olyan mozgáskombinációt, amit továbbfejlesztve Dávid is maga arcára tudta formálni. De hasonló történt, mikor az egyik jelenetben a Szomszéd rámászik Blondinnéra, a végleges verzió itt is a három Szomszédot játszó színész közös ötletéből született meg.


Külön pikantériája az előadásnak – és új értelmezést is társít a darabhoz –, hogy az egyik szerepnek van női és férfi változata is. Ez pedig a Szomszéd. Misinek nálunk van egy Mesi megfelelője is, aki homoszexuális. A próbák során izgalmas feladat megtalálni azt a középutat, ami nem teszi nevetségessé vagy a kelleténél abszurdabbá a karaktert. Ráadásul a Mesit alakító színészünknek (Sümegi Csilla) ez az első színpadi szerepe. Nagyon sokféle változata született meg a fent említett jelenetnek, nem akartuk a másságot nevetségessé tenni és ami működött Misi és Blondinné esetében, az nem mindig mutatott jól Mesi és Blondinné viszonyában. Itt leginkább arra kell gondolni, hogy egy mozdulat-kombináció egy férfinak jól áll, míg egy nő esetében, játsszon akár leszbikust nem hat természetesnek. Nem kis fába vágtuk a fejszénket, erre hamar rájöttünk. Elsősorban a szöveg ritmusszerkezetére kellett ráéreznünk, ugyanis verses szövegről van szó. Vigyáznunk kellett, hogy ne vigye el a ritmus a szöveg és a szituációk értelmét, hanem együtt éljen vele. Éppen ebből adódóan, nagyon pontos szövegtanulásra volt szükségünk, hiszen ha nem jön ki a szótagszám, elúszik az egész ritmus és ez egy ilyen típusú szövegnél nagyon feltűnő. Ezért színészeinknek nagyon koncentráltan kellett szöveget tanulni, hiszen a szöveg felépítése nem nagyon bírja el az egyéni improvizációt. Akár két szó felcserélése is olyan diszharmóniát teremt, hogy még a botfülűek is kiszúrják. BLONDINNÉ: Te kattantál be, Gáspár! Mogorva lettél s önzőbb bárki másnál. Egész álló nap bent a házban ülsz, Tévé előtt kérődzve elterülsz. És nem figyelsz rám, bármit mondhatok, Mert fontosabbak már a sportadók, Én untatlak, de bármi érdekel, Amit mutat a Discovery Channel.


Szintén a ritmikához köthető és nagy kihívás volt a színészeinknek, hogy bekerült az előadásba egy groteszk látványra épülő, ritmikus szövegmondás. Nagyon sok és sokféle ritmikára épülő gyakorlatot végeztek a játszók a próbákon. Például taps segítségével rögzítették a ritmust, vagy körben állva felváltva mondatonként mondták a színészek a szöveget, miközben ritmusra dobbantottak. A szöveg állandó ismétlése pedig rögzítette a levegővétel helyeit, a felütéseket és a sorok egymásba való áthajlását. Volt, amikor egy ilyen ritmuspróba után nem bírtak elszakadni és a szöveg ritmusában társalogtak egy ideig. Vannak, akiknek különösen nagy feladat megküzdeni a ritmikával, de a próbák jelenlegi állása szerint úgy látszik sikerült megküzdenünk ezzel a kihívással is és mindenki sokat fejlődött a gyakorlatoknak köszönhetően.

A rendezés teljes mértékben kihasználja az adott tér lehetőségeit, esetünkben az ELTE Tanítóképzőjének színpadát. Nem egy kukucskáló színpadi előadást láthat majd a néző, hanem a negyedik láthatatlan falat megbontva a szereplők kilépnek a nézők közé. Blondin és Blondinné a folyósról indulva lépnek be a színházi térbe, a nézők között mennek fel a színpadra. A forgató csapat is interakcióba kerül a nézőkkel, illetve a Polgármester úgy kezeli őket, mint a kedves választó polgárait, kezet csókol stb. A néző nem egy távoli világ szemlélője, hanem rögtön az első pillanattól részese az előadásnak, a rendezői koncepció eleve abból indul ki, hogy nem egy irreális világ távoli problémáiból és gondolataiból áll össze a színrevitel „anyaga”, hanem az nagyon is jelenlévő és a miénk. Ezt hangsúlyozza az előadásban használt technikai eszközök jelenléte is. Ám nemcsak mint technikai eszközök vannak jelen a színen, hanem plusz észlelési szintet hoznak létre. A megafonnal való játék egy másik aspektusában mutatja meg, hogy mi az, amit a világnak mutatunk magunkból és hogy milyenek vagyunk igazából. A megafonba kiabált világmegváltó gondolatok és a wc-ben gubbasztó Blondinnak suttogva megvallott igazság oppozíciója több szinten végigvezethető az egész előadáson.


A forgatócsoport megérkezésétől a nézők képernyőn is követhetik a történteket. Az Operatőr tényleges operatőrként funkcionál ebben a rendezői koncepcióban. Ez az Operatőrt játszó színészek számára igazi kihívást jelentő feladat, hiszen nem csak a játékára kell figyelnie, nem csak színészileg kell benne élnie az előadásban, de egyúttal külső szemlélőként is. Egyszerre színész és néző, aki a kamerán keresztül közvetít. Külön feladat megtalálni az Operatőr helyét, honnan vegye fel az adott jelenetet, a megfelelő plánok kiválasztása, vagy hogy hogyan mozogjon, hogy a felvétel is megkomponált maradjon a képernyőn. Ez filmes látásmódot is megkíván a rendezőktől. Nem csak látványelemként vagy díszletként funkcionálnak a képernyők és az azokon megjelenő képek, hanem szerves részei az előadásnak.


Az élőkamerás felvételek felnagyítják a részleteket a nézők számára, ami a színpadon egy kis gesztus vagy apró mimika, az a képernyőn, egy közeli fókuszba állított történés. Ezért a többi színész számára is teljes összpontosítást kíván ez a munkafolyamat, mert a kamera a hibákat ugyanúgy felnagyíthatja. Egymásnak feszül a színház és a film. De melyik mutatja az igazságot és a valóságot? Mi a valóság? Ami a színpadon zajlik, vagy amit a képernyőn látunk? Egyszerre történik egy helyen, mégsem ugyanaz. A próbákon nagy dilemma a rendezők számára, hogy mi az elsődleges a nézőnek. A képernyőt fogja nézni vagy a színpadot?


A kellékeket, jelmezeket és a díszlet nagy részét saját erőből próbáljuk meg összerakni. Nagy kreativitás összpontosul társulatunkban, így például a napokban elkezdtük a szereplők arcát formáló gipszmaszkok készítését és a próbákkal párhuzamosan folynak a promóciós videók felvételei is.


A próbafolyamat lassan a finisbe ér. A kellékek és a díszlet szinte teljes egészében megvannak, a jelmezek pedig már készülőben. A napokban megkezdjük az összpróbákat, illetve hátra van még a fénypróba is. Sok apróságnak kell még a helyére kerülnie, de talán már több van mögöttünk, mint előttünk. Bemutató 2018 tavaszán.


fotók: Mészáros Attila

Programajánló

LEGFRISSEBB CIKKEINK
ROVATOK

Játékos folyóirat

Folyamatosan archiváljuk a Játékos régi lapszámait, olvass bele, mi volt a téma 20 évvel ezelőtt!

Október 27. 19.30, Szegedi Pinceszínház

Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ) - Závada Péter: Reflex

Október 28. 19.30, Óvóhely

Reménytelen Konvoj: Orgia

November 6-7. Artus Stúdió

Magyar Művek Szemléje 2020

November 9. 19.30, Óvóhely

Trainingspot: Helyettem élsz

© 2015 Magyar Szín-Játékos Szövetség

  • Facebook B&W