Egy érem két oldala - Egy&Más Vándorszínház

A legkisebb nemzeti kisebbségben, az 5500 fős szlovéniai muravidéki közösségben él és dolgozik az Egy&Más Vándorszínház. A lendvai társulat erős politikai ellenszélben, de egyre nagyobb szakmai és közönségsikerrel játssza bővülő repertoárját határon innen és túl. Štampah Misi társulatvezető összegezte a 2016-os évüket, és mesélt az idei tervekről. - Milyen volt 2016? Mi az, amire nagy valószínűséggel sok év múlva is vissza fogtok emlékezni ebből az évből? Štampah Misi: A 2016-os év az Egy&Más Vándorszínház számára enyhén szólva megosztó volt, hiszen az érem egyik oldalán fényes és ismét egy sikeres évet zártunk, ahol a társulatunk által vezetett színházi mozgalom több mint tízezer embert érintett meg. A mozgalomhoz soroljuk az Egy&Más hazai és vendégszerepléseit (15), négy falusi színjátszó csoport szakmai segítését, gyermekszínjátszó csoportokkal való foglalkozást, alkalmi műsorok szervezését (Szúnyogh Sándor emléknap, Magyar Kultúra Napja, ...), szlovén nyelvű nyugdíjas színjátszó csoporttal való foglalkozást, drámatábor szervezését, iskolákon, különböző anyanyelvi táborokban és kulturális rendezvényeken való drámaműhelyt vagy csoportfoglalkozásokat. Büszkén mondhatjuk, hogy társulatunk jelenleg 5 előadást tart repertoáron (elkészítési kronológiai sorrendben): Olvadó Jégcsapok, dráma – kamara előadás, r.: Puskás Zoltán Cabaret (?), musical, r.: Szloboda Tibor Tóték, tragikomédia, r.: Szloboda Tibor Több, mint terápia, avagy te jól vagy, és én?, komédia, r.: Mess Attila A padlás, félig mese-félig musical, r.: Mess Attila

Az érem másik oldalát viszont a muravidéki magyar politikai vezetőség piszkította be, hiszen különböző úton-módon korlátozni szeretnék, illetve szerették volna az alkotói szabadságunkat – megszabni, kivel dolgozhatunk és kivel nem, szakmához közel nem járó emberek tanácsaira hallgatva nehezítették munkánkat, túlköltekezéssel és túl sok szereplés-vállalással, valamint helytelen témaválasztással is vádoltak, alaptalanul. - Mi volt az év legnagyobb sikere társulatotok számára? Š. M.: Amit sikernek éltünk meg: hogy a KASZT-on való szereplésünkkel, a Tóték című előadásunkkal kiérdemeltük a Nemzeti Színházban való vendégszereplés lehetőséget, valamint hogy A padlás című előadásunk bemutatóján, a lendvai Makovecz-féle színházteremben olyan energiák szabadultak fel, amelyek addig sem mi, és az elmondások alapján sem a közönség nem élt még át. Ja, s elsőnek vetítettünk szlovén feliratot magyar színházi előadáshoz Lendván, ami amúgy nagyon pozitív visszhangra lelt. - Mi okozta a legnagyobb csalódást? Š. M.: Legnagyobb csalódást számunkra az jelenti, hogy egy 5500 lelket számoló, a legkisebb nemzeti kisebbségben is magyar a magyarnak farkasa és a politikai hatalom itt rávetette a csápjait a kultúrára. Csalódottak vagyunk, mert rágalmakkal, hazugságokkal illették társulatunkat, aki értéket teremt és őriz, valamint közösséget épít, mert szabadon alkothat/alkothatott.

- Hogyan látjátok az amatőr / öntevékeny színházi szféra helyzetét? Š. M.: Arra jövök rá minden egyes alkalommal, amikor előadást játszunk vagy foglalkozást tartunk, vagy segédkezünk valamilyen olyan dologban, ahol a dráma is szerepet vállal, hogy az embereknek igényük van erre. Ha sikeres egy-egy történés, akkor miden egyes alkalommal „kultúr-szigetek” bukkannak fel, ahol az ember érez, feltöltődik és közösséget alkot. A szigetek, amik aztán vagy nagyobbodnak, vagy el is tűnhetnek, esetleg hagyják magukat és a dagály és apály igazgatja őket tőlük függetlenül. (Olvastam a többi csoport és egyén cikkeit, ismételni nem akartam, ezért inkább költőiben közelítettem meg a kérdést.) Talán a legjobb az amatőr szférában, hogy nincs különbség. Gazdag vagy szegény, idős vagy fiatal, kicsi vagy nagy, magyar nem magyar ... mindenkivel foglalkozunk, aki igényli és korrekt partner a munkában. - Milyen tervekkel vágtok neki a 2017-es évnek? Š. M.: Nagy izgalommal várjuk, milyen fejlemények lesznek a színházi hálózatépítésről szóló beadvánnyal, ami Dr. Hoppál Péter államtitkár Úrhoz került. Ezúttal is köszönjük Komáromi Sándornak, hogy ránk is gondolt és a Teleszterionnak, hogy dolgoztak és még dolgozni fognak velünk. Ezen kívül muravidéki politikai ellenszélben, de derűs arcokkal, valamint a rengeteg felkérés miatt, „feltűrt ingujjakkal” álunk elébe az új esztendőnek, új lendülettel, lelkesedéssel és odaadással.