A kísérleti Deszka

A 2016-os esztendő a kísérletezés éve volt a deszki DeszkaSzínház társulatának. Falusi színházként szembemenni a népszínjátszással, s új színházi formanyelveket keresni, bevallom merész húzás volt. Seres István Pipu beszámolóját közöljük a társulat tavalyi évéről és az idei tervekről.

Az elmúlt hét év célkitűzése, miszerint a kortárs európai és magyar irodalom egy-egy alkotását bemutatni… Messze nem az a motiváció, amely hosszútávon jövedelmező lehet Szeged vonzáskörzetében. Aztán az új közlésformák, eszközök, melyeket beemelt a társulat, egyre inkább arra az útra tereltek bennünket, hogy igen, a színház, legyen falun vagy fesztiválon, az embert kell, hogy bemutassa. Elrugaszkodva a kosztümös, díszlet habzsolt világtól elkezdtük keresni saját nyelvünket. Talán a tavalyi esztendőben rá is találtunk egy olyan formavilágra, melyben nem számítanak a társadalmi görbetükrök művészi értékei, csupán az egyén, mind ki megformálja, mind pedig, aki befogadja. Kísérleti év volt ez, hiszen két olyan darabot állítottunk színpadra, mely saját, a társulati kohézió ihlette tematikájú előadás. A Csend, élet halk dráma, talán a legmerészebb álmainkat is felülmúlta. Hiszem, hogy egy előadás sokat tud közölni, szavak nélkül is. Ám, hogy csupán az akció, az élőzene, a pantomim, a mozgásszínház, a vers mennyit tud hatni a nézőre, azt csak akkor láttam, mikor az előadás utáni csendben a kabátjukért osonók elismerő összekacsintással nyugtázták munkánkat. Kísérlet, hiszen a nemek és szerepek játékát egy élet linearitásában felvillantani meredek elgondolás. Ezért kellett a visszajelzés. 2016 márciusában a Nemzeti Színházban megrendezett SacrART Fesztivál volt a mérce. Nagy öröm, hogy a fesztivál legjobb előadásaként és a Magyar Művészeti Akadémia különdíjával térhettünk haza.

Persze ez csak egy szűk szelete a szúrós szemeknek. Az év második felében Ajkán megrendezett Arany Deszka Fesztivál bizonyította, hogy az előadás beérett, vagy legalábbis eljutott egy szintre. Persze telis-tele hibával. Mert, ez is kell hozzá. Minden egyes darab új értelmezést ad az előzőekhez, ami persze arra sarkallja az embert, hogy kísérletezzen. Hát, ezt tesszük mi is. A jövőben egy régi partnerrel, a vajdasági Tanyaszínházzal szeretnénk egy újabb nemzetközi programban részt venni, s tovább dolgozni a határ menti, kistérségi színházi kultúra átörökítésén. Az idén 40 esztendős tanyások jó példaként állnak a deszkások előtt. Alázat, munka és ima. Azt gondolom sokat kell még tanulnunk, sokszor azt sem gondolom komolyan, hogy idén a 20. premierünkre kerül sor. Szeretném hinni, hogy jó dolgot csinálunk, hogy egy picit értéket közvetítünk, vagy legalább emberi kapcsolatokat. Az idei év nagy kihívása, a komlói KASZT-ra kapott meghívásunk. Közben pedig igyekszünk újak lenni, mint csapat, mint színház, mint színjátékos. Seres István Pipu