- írta: Czap Gábor
Levelek a műhelyből – egy butoh kurzus a „tértartó” szemével - 2. rész
"A fizikai tréning felszabadítja a testben lévő energetikai blokkokat, érzékenyíti, részletezi a testtudatosságot, tisztítja, erősíti a kapcsolatot a fizikai test, a légzés, a hang, az érzelmek, gondolatok között." Czap Gábor írásának második részét közöljük. 4. este Sziasztok Mozgók! Holnap, hétfőn elsősorban a Télbe, illetve a Fém/Víz állapotba kóstolunk majd bele, ki-ki ízlése és étvágya szerint. Amiket például testbe lehet vinni: Élet és halál folytonos váltakozása, egyik sem kiemelve, hanem együtt létezve, mint jin és jang. Csökkenés és növekedés együttese: gondoljunk csak bele, javában belefelé megyünk a télbe, de mindjárt itt a téli napforduló, ami után már újra a nappalok növekednek. Letisztulás, lecsupaszodás: a természetben járva az egyik, ami feltűnik számomra, hogy minden megmutatja magát, levetkőzik, és így felfedődik a rejtett. A bükkfák törzse, főleg esős időben valóban olyan, mint inas butoh táncos. A díszítés, a "sallang" eltűnik, a színek és formák egyszerűsödnek, ez egyszerre teremt teret és nyugalmat. Éles, fémes hideg: a butoh szeret ellentmondó helyzetekkel dolgozni. A víz fő tulajdonsága a lágyság, formátlanság, megfoghatatlanság. Ugyanakkor télen igenis határozott formája lehet, mely vágni, szúrni is képes. Ami a technikát illeti, test- és tértudatosságot növelő, kiterjesztő gyakorlatokkal, illetve a szóló munkát oldva páros gyakorlattal készülök még. Ha már a Karácsony előtti rohanásban lennél, javaslom, adj magadnak két óra lelassulást, majd nézd meg, milyen azután rohanni tovább. Várlak, ha jössz.
A butoh-ról az emberek jelentős részének a lassúság biztosan eszébe jut. Valóban lehet lassú a mozdulat, de biztosan nem ettől lesz a butoh az, ami. Ez részben inkább csak abból következik, hogy a hangsúly az átalakuláson magán, nem pedig annak eredményén van, ez lassít. Ha egy színész Lear királyt alakít, már úgy lép ki a színre, hogy minden ízében a király, és ezt helyezi bele a konkrét szituációba. Ha egy butoh táncos Lear királyt táncol, a színen azt látod, hogy megjelenik egy semleges test, jó esetben a tér sűrű a jelenlététől, és máris a zsigereidben érzel valamit, ami valamilyen módon utalhat a királyra, de nem látsz még semmi különöset. A következő akár fél-egy óra arról szól, hogy a táncos teste gyurmaként alakul, torzul, változik, ahogy a táncos „megidézi” testébe a karaktert. Majd a test eléri az utolsó formát, amibe belesűrűsödik az egész utazása, a táncosé, a királyé, a táncé. Aztán úgy válik semmivé, ahogy a füstölő füstje. „… a butoh-ban a mozdulat nem igényel magyarázatot.” – mondja Atsushi Takenouchi egyik kedvenc tanítóm. Gyakorlat: semleges járásból indulj, majd ebbe az ürességbe helyezd vissza jelenkori önmagad, és vizualizáld, hogy minden egyes lépéssel öregebb leszel, a halálodhoz közelítesz, és csak hagyod, hogy ez formálja a testet. Egy idő után elérkezel az utolsó formához, az utolsó kilégzéshez. Néhány lélegzetvételt töltesz az ürességben, majd egy következő belégzéssel, új születés következik, lehet az bármi, és folytatod az utad. Kedves Mozgók! Az elmúlt hétfő persze megint más lett, mint a tervezett. Annyi mindent felvázoltam előtte, egy napig is mehetnénk, ha bírnánk figyelemmel, energiával. Azt látom, hogy mindig inkább lemondok a technikai, tréning jellegű gyakorlatokról a tánc, az impró javára, az időkorlát miatt. Először volt egy megérkező táncunk, amit az ott eszembe jutott ringatózásból (swaying meditation) indítottunk. Ezzel elringattuk a hétköznapi elménket, és bemelegítettük a testet, medence, gerinc fókusszal. Örülök, hogy spontán hangok is jöttek néhányótoktól. Aztán mégis sikerült beszúrnom egy technikai jellegű gyakot keresztcsont fókusszal (nyolcasok rajzolása mindhárom síkban), amiből - megnyitva a három térbeli mellett további dimenziókat: érzelmek, érzések, emlékek - kibomlott a következő táncunk. Majd megint ránéztünk, hangolódtunk a füstre. Meglepő volt hallani, mikre asszociáltok; hogy a füst nem csak az a minőség, amit a butoh-ban a füst-testként jellemzünk: semleges, üres, súlytalan, átjárható. Hogy ezenkívül még például táncoló, céltalan is. Ezt meg is jelenítették egyesek. … mindig van másik nézőpont. És aztán következett a titkos kedvencem, az élet-halál tánc a találkozásokkal. Mélyre mentetek többen, és szép találkozások is születtek. Számomra izgalmas volt látni is, mert eddig csak belülről tapasztaltam. Ez a tánc őszinteséget kíván, az biztos. Talán lehetett volna beszélgetni róla, de úgy éreztem, hogy a befejező tisztító gyakorlattal rendben volt így is. És a végére egy fontos felismerés az egyik résztvevőtől: "Küzdöttem a megérkezéssel hosszú ideig. ...aztán sikerült, de ehhez előtte meg kellett halnom." ...gyönyörű. Hamarosan találkozunk. 5. este Sziasztok Mozgók! A most következő, utolsó alkalmat a spontaneitásnak, és az örömnek szeretném szentelni. Az elsőt már eddig is gyakoroltam, gyakoroltuk, viszont a másik, legalábbis számomra kihívás, főleg a butoh-ban. Ezért is teszem be a térbe ezt a kívánságot. ...azért a butoh keretein belül maradunk. Legalábbis amit én gondolok erről. A jelenlét, az őszinte mozdulat, a spirit továbbra is prioritás. Aztán meglátjuk. Akinek lesz kedve, ideje, utána maradhatunk egy fél órácskát, szabadon együtt lenni. Lehet hozni finomságokat is. Szépeket addig is.
A fizikai tréning felszabadítja a testben lévő energetikai blokkokat, érzékenyíti, részletezi a testtudatosságot, tisztítja, erősíti a kapcsolatot a fizikai test, a légzés, a hang, az érzelmek, gondolatok között. Azt az eszközt támogatja, amit én „becsatornázásnak” hívok: amikor egy gondolat, egy emlék, egy érzés képes megmozdítani a testet, és nem marad az, ami volt. Átalakul, az energiája felhasználódik, és különböző minőségekben megjelenik. Gyakorlat: háton fekvésből, lazításból indulva, mozdulj szabadon a belső apró mozgásokat követve, engedve, majd vizualizáld, hogy végtagok nőnek ki a tested legkülönbözőbb részeiből, magukban hordozva akár testérzeteket, érzelmeket, emlékeket is, és mind önálló élettel rendelkezik. Fokozatosan növeld a végtagok számát a végtelenig. Kedves Mozgók! Talán már végtelen távolinak tűnik az utolsó hétfő esténk, mint ahogy valóban nincs már az „itt és most”-ban. Ugyanakkor visszajelzéseitekből tudom, hogy továbbgyűrűzött a tapasztalás, ami örömmel tölt el. Mindenesetre itt az utolsó jelentés: Mondanom sem kell, másképp alakult, mint a terv, de igazán mélyre érkeztünk a jelenbe és ez a lényeg. Az első táncunk a tengerben kezdődött, és vég nélkül nőttek a végtagok transzformált testünkből, sőt érzéseinkből, gondolatainkból is. Húztak, vontak, feszítettek, gabalyodtak, „konfliktáltak”. Magam is inspirált állapotba kerültem ettől a káosztól. Aztán hirtelen váltással igyekeztelek titeket összeszedni a tenger fenekéről egy neutrál járásba. A butoh-ban fontos képesség a hirtelen tudatváltás, mozgásminőség váltás. A járásban megjelent előttünk a kicsinyített másunk valami furcsa torzsággal, össze voltunk kötve pálcákkal egyre több ponton. A belső feszültség, paradox kép teremtése szintén fontos eszköz, amely tónusba hozza, megcsavarja a testet, de az elmét is. Szóval ebből bomlott ki a következő táncunk. Közben én különböző zenékkel, zajokkal, hangokkal igyekeztelek titeket még jobban összezavarni, nyitni, támogatni. És ebbe vágott bele egy váratlan, csendes pillanatban a harmadik: még egy másolatunk, mögöttünk egy nagyobb példány. Szabadon kezdhettetek vele bármit. És igazából itt kezdődött valami. Egyre minimálabbak lettek a mozdulatok, mozdulatlanságok, a teret besűrítette a közös jelenlét ereje, és én csak arra bátorítottalak, hagyd, hogy ez az erő formálja a tested. És kezdtünk mindent bevonni abba, ami van ... mint ahogy valójában nem is lehet semmi azon kívül. ("Nooormális?!" - mondaná a Besenyő család feje.) ... később úgy úsztunk át a "hétköznapiságba", hogy ne legyen elválasztottság. Előkerültek finomságok a testnek, és fontos kérdések, csontok az elmének: A butoh zsigeri és/vagy tudatos-e? Hogyan lehet becsatornázni a testbe az érzéseket, de akár a legképtelenebb gondolatot is? Mitől lesz a butoh butoh? Mi figyel belülről, ki az a bennünk lévő tanú? ... és egyáltalán létezik-e rajta kívül más? ... ahogy hazafelé mentem, bennem is továbbgyűrűzött az élmény, és azt gondoltam: "Ejj, most lehetne igazán elkezdeni, és egyénileg is dolgozni." ... formát fog ez valahogy ölteni. Köszönöm Nektek a nyitottságot, bizalmat, kitartást. Szépeket! Köszönöm Lipka Péternek és a Nyitott Térnek, hogy a kurzus helyet kapott.
